Barangolj Velünk!

Dr. Szádecky-Kardoss Gyula

Olvasóink értékelése: 5 / 5

Csillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktív
Dr. Szádeczky-Kardoss Gyula18(50-1935.Az erdélyi föld nagy tudósa nincs többé közöttünk. Aki Erdélybérceinek, ismeretlen ösvadonjainak úttalan útjait 40 éven át fáradhatatlanuljárta s a föld rejtelmes igazságainak kutatása közben egypillanatra sem pihent, megtért pihenni örökre.Minden síi' szomorú. D e százszorosan szomorú az, amely közülünkpótolhatatlan kincset rabol el: egy életet, mely a köznapiasság zavarosködén inessze felül emelkedve, a tudomány minden földi salaktól érintetlenmagas szférájában futotta, meg pályáját, kinek személyében aminden föltűnést kerülő szerénység, a mellékutaktól irtózó egyenes,szilárd jellem, a tanítómester és tudós minden erénye fogalommámagasztosult. Élete a családjáé és a tudományé volt. Emléke közeli szerettein,barátain és országokon túl terjedő széleskörű tisztelőin kívül az egésztudományos világé, csodálatos szorgalommal összegyűjtött tudományosöröksége az Erdélyi Múzeum-Egyesületé. Áldott emlékű élete elválaszthatatlanulösszeforrott az EME.-tel. Tudományos működésének, alkotómunkájának minden szála hozzá kapcsolódott, s mintha csak legkedvesebbédes gyermeke lett volna, olyan szorongó aggodalommal vártaés soha. nem szűnő munkásságának hipnotikus erejével segítette a gyógyulást,mikor az E M E . szívverése a nehéz napokban már-már kihagyott.És hogy az egy pillanatra sem állott meg, az is az ö érdeme,mert volt idő, mikor az élő, a dolgozó E M E . dr. Szádeczky K. Gyula. volt.Dr. Szádecsnei és Kardosfalvi Sjíádeezky-Kardoss Gyula 1860december 27-én született Pusztafalun (Abauj-Torna vármegye), mintSzádeczky Sámuel ottani ref. lelkész és ivanóezi Kanócz Johannamásodik fia. Elemi iskoláit a gondos szülői háznál járta, a. középiskolaalsó két osztályát a sárospataki ref. kollégiumban, a többit a szepesiglóiállami főgimnáziumban. Itt tett érettségit is 1878-ban, mindentárgyból kitűnő eredménnyel.Egyetemi tanulmányait a. budapesti tudományegyetem bölcsészetikarán végezte 1878—1882-ben, mint természetrajz—vegytan szakostanárjelölt. Kedvelt szaktárgyaiban az oktatást itt az akkor már nagyhírűprofesszoroktól nyerte, hogy közülük csak Szabó József és ThanKároly nevét említsük, akiknek vezetésé és irányítása mellett a tudományiránt rajongó lelkű és vasszorgalmú ifjú csakhamar annyira,kiemelkedett társai közül, hogy már egyetemi hallgató korában is foglalkozottönálló kutatásokkal. A magyarországi obszidiánokról c. ekkorkészült munkájával egyetemi pályadíjat is nyert, E z a dolgozata későbba M. Tud. Akadémia, kiadásában jelent meg. Egyetemi tanulmányainakAbefejeztével katonai önkéntes! szolgálatra vonult be, ahonnan szinténaz elsők között, egyenesen tartalékosi hadnagyi ranggal került ki.Önkéntesi éve után visszament dr. Szabó József mellé az egyetemiásvány- és kőzettani intézetbe, ahol először gyakornok, majd később(1884—1890) tanársegéd volt. A z itt töltött 7 óv tudományos működéséneknemcsak az irányát adta meg, hanem ezalatt teljes birtokába isjutott a tudományos kutatások módszereinek és sok alapvető tapasztalatnak,úgyhogy utána teljes fegyverzettel léphetett ki további tudományosműködésének mezejére. Tudományos felkészültségére egyéniadottságán kívül mindenesetre nagy hatással volt professzora, dr.Szabó József, aki ebben az időben az ásvány- és kőzettan terén egyiklegmunkásabb és leghíresebb tudós volt. 1883-ban középiskolai tanárioklevelet nyert a természetrajz—vegytanból, ugyanezen évben ösztöndíjjalgyakorló tanár volt a budapesti minta-gimnáziumban. 1887-bena budapesti tudományegyetemen „summa cum laude" bölcsészetdoktorlett az ásványtanból és a földtanból, mint fő-, a földrajzból és őslénytanból,mint melléktárgyakból.Látóköre és tudományos tapasztalata rendkívül sokat bővült az1889—90. évben ösztöndíjjal tett külföldi tanulmányútján, amikor apárisi Collége de France-ban a nagy nevű Fouqué mellett két szemeszterenát dolgozott. Ugyanezen alkalommal az egész Középeurópátbejárta. London, Berlin, Heidelberg, Zürich, Bécs, München voltakazok a városok, ahol az ottani múzeumok és intézetek tanulmányozásakedvéért hosszabb időt töltött, közben minden alkalmat kihasználva,hogy tapasztalatait közbeiktatott geológiai kirándulásokkal is gazdagítsa.Ilyen céllal huzamosabban időzött az Alpokban és Délfranciaországban,különösen az Auvergneben. Ekkor kezdődnek személyeskapcsolatai a külföldi szakférfiakkal. Ismeretsége a vele egykorúLacroixv&l és Termiénél, a két kiváló mineralógussal, barátsággá ismélyült,Külföldi tanulmányút jából hazatérve, a budapesti rei. főgimnáziumbana természetrajznak az első évben rendkívüli, majd 1.891—1896-ig rendes tanára volt. 1891-ben a budapesti tudományegyetem bölcsészetikarán a kőzettanból magántanári képesítést nyert. Ugyancsakebben az évben nőül vette egyik budapesti előkelő úri család leányát,Molnár Jolánt, akivel szép családot alapított és példás, boldog életetélt. Magántanári évei alatt tudományos munkássága nagy lendületetvett. A Telkibánya, Kovácsvágás és Ujhuták közt levő rhyolitterülelc. munkája, mellyel a Kir. Magy. Term.-tud. Társulat „Bugát"-díjátnyerte el, csak bevezetője volt az ezt követő tudományos dolgozatainak.A tudomány különös szeretetétől sarkalt kitartó szorgalmának beszédesbizonyítékai ezek a munkák. Hiszen abban az időben nemcsak a középiskolairendes tanári kötelességének kellett eleget tennie, hanem e mellettaz egyetemen magántanári előadásokat és gyakorlatokat is tartott,mégpedig nem úgy, amint általában szokás volt, csak bizonyos nagyidőközönként, hanem példátlan lelkiismeretességére jellemző módonfolytonosan, minden megszakítás nélkül.51896-ban résztvett a magyar tanárok egyiptomi tanulmányútján;az innen gyűjtött kőzetei és ásványai már az E M E gyűjteményébenvannak. Ez az 1896. év lényeges fordulópont életében. Ekkor kerültErdélybe a Ferenc József-tudományegyetem ásvány- és földtani tanszékére,mint ny. r. tanár. Egyúttal az E M E ásványtárának is igazgatójalett. Munkásságával mindjárt be is kapcsolódott az EME-be, amelyrögtön nagy feladat elé állította: az ásványtárt kellett átköltöztetnierégi helyéről a központi egyetem új épületébe. Nagy és felelősségteljesfeladat volt, hiszen az ásványtár anyaga már akkor több mint 20.000darabból állott.A közhatalom átvétele 1919-ben nehéz választás elé állította. Legkényelmesebbmegoldásnak látszott az egyetemmel Magyarországrakimenni, viszont az a sok anyagi és tudományos érték, mellyel az E M Eásványtárát addigi negyedszázados munkájával gyarapította, elszakíthatatlankapocsként tartotta vissza. Ismerte Erdélyt. Tudta, hogy mégmennyi tömérdek tennivaló van, szaktudományának mennyi kérdésevár itt még megoldásra. Életprogrammja az itteni föld kutatása, volts ennek eredményteljes folytatására hosszú tapasztalatai már kezébeadták nagy vonásokban az alapvető fonalakat. Ezeket kellett volnamost eldobnia magától. Üj környezetbe menni, új földön új célokat kitűzni,új munkához látni a megszokott, sőt vérré vált régi megoldatlankérdések folyton visszatérő gátlásai között. Igaz, hogy még akkor termékenymunkabírásának delelőjén állott, de mégis már 60 éves volt.Nehéz harc folyt lelkében. Erdély földje győzött. Szerencsés győzelemvolt, mert — ezt csak egyedül mi vagyunk hivatottak megállapítani,—• a későbbi működésére, az E M E életében kifejtett áldásosmunkásságára s egész életének gyönyörű példaadására itt mérhetetlenszükségünk volt.Itt maradt, leköszönve egyetemi tanári állásáról. Az E M E . alapszabályaiszerint ezzel az ásványtárnál viselt igazgatói tisztsége ismegszűnt, 1921-ben elfogadta a felajánlott román állami főgeológusiállást helyi hatáskörrel, s mint a román nyelven megjelent számosközleménye mutatja, ilyen minőségben is eredményesen dolgozott, amígcsak 1929-ben nyugalomba nem vonult. Bámulatosan kitartó munkásságánazonban mitsem változtatott sem a nyugdíjba vonulása, sempedig a magas életkora. Mindvégig megmaradt a fiatalos testi és szellemifrissesége. Mikor már meglepte a halálos kór, még akkor is jövőtennivalóin töprengett, s lehet mondani, hogy alkotó munkássága csakakkor szűnt meg, amikor 1935. november 7-én elszállt a nemes lelke.Dr. Szádeczky-Kardoss Gyulának ezek a fontosabb életrajzi adataia nemesebb magasságokat kereső, csodálatosan szép és tiszta életnekcsak rideg keretei. Szaktudománya a földhöz kötötte, de óvakodott aföldre lépni. Tiszta kézzel, nemes gondolattal érintett mindent, seholsemmi alkut nem ismerve. Hivatásának teljesítésében a lelkiismeretespontosság és a szigorú kötelességérzet jelöli azokat a korlátokat,amelyeket még indokolható esetekben sem lépett át.óElsősorban tanítómesternek tartotta magát, legfontosabb hivatásánakérezve alapos képzettségű és jövendő feladatuk komolyságát ésfelelősségét átérzi) középiskolai tanárokat nevelni. Mint volt középiskolaitanár közvetlen tapasztalat alapján tudta, hogy ilyen iránybanmi a tennivaló, s hol az a határ, amelyen alul az egyetemi oktatás nemszállhat, és hol van az a felső, amelynek túlhágása minden ellenértéknélkül csak káros elkedvetlenedést okoz. Ehhez tartotta magát ^előadásaiban,amelyeknek az anyagát évekre előre gondosan úgy állítottaössze, hogy minden hallgatója a kiszabott egyetemi évei alatt szaktárgyánakminden részéről pontos képet nyert. Ennek érdekében tisztáncsak az érthetőségre törekedett, kerülve az akkor itt-ott divatos nehéztudományos vagy virágos nyelvezetet. Szerencsés didaktikai érzékkelállította össze az elméleti előadások mellett a gyakorlatok anyagát ésszigorúan számon kérte, hogy a gyakorlatokon lelkiismeretes munkalegyen. Egyéb elfoglaltsága mellett is szakított időt, hogy órákat töltsönel gyakorlatokon, egyenként kérdezve ki hallgatóit végzett munkájukból,ílyen alkalmakkor néha egész órán át nem fogyó türelemmelmagyarázott, ha a kiadott anyag vizsgálata, a hallgatót nehézségek eléállította.Nagy súlyt vetett a kirándulásokra, mint amelyek az ásvány- ésföldtani oktatás teljességéhez szintén hozzátartoznak. Minden szombatondélután, hacsak az idő engedte, kötelező kirándulás volt a városkörnyékére. Ezeken többnyire ő maga is jelen volt. D e ezenkívül aligvolt év, amikor ne rendezett volna nagyobb, 1—2 hétig tartó kirándulást,néha még külföldre is (Olaszország). Gondos utánajárással kivitte,hogjezok a nagy utak a hallgatóknak minél kevesebbe kerüljenek, smódját találta, hogy a szegényebbek ilyenkor hathatós segélyben részesüljenek.A z ilyen nagy kirándulásoknak nemcsak útiránya és programúija volt gondosan megállapítva, hanem a legtöbb esetben már előregeológiai térképvázlatot is kaptak a hallgatók a bejárandó területről,ami a kirándulás oktató célját nagy mértékben mozdította elő. Ezekneka kirándulásoknak az értéke nemcsak abban állott, hogy a hallgatóknakígy alkalmuk volt a természetben való vizsgálódás módszereinekaz elsajátítására, hanem abban is, hogy a szabadban a huzamosabbegyüttlevéss el járó fesztelenebb érintkezés közelebb hozta a tanárt éstanítványt, s bensőbbé tette azt az igazi szeretetet és megbecsülést,amellyel Szádeczky professzor iránt kivétel nélkül minden tanítványaviseltetett. A z oktatás minden eszközének igénybevétele és helyes alkalmazásatermészetesen azzal az eredménnyel járt, hogy a szaktudás megkívántfokának igazán teljes birtokában kerültek ki keze alól tanítványai,akik ezt évtizedek multán m a is hálával emlegetik.Szádeczky professzor azonban nemcsak oktatott, hanem nevelt is.N e m üres szavakkal, hanem gyönyörű példaadásával. Nagy dolognakkellett történnie, ha előadását nem. tartotta meg, mert a kötelességekteljesítésében a pontosságot és lelkiismeretességet magával szemben isszigorúan kötelezőnek tartotta. Hogy ilyen tekintetben mennyire nemtartott akadálynak nemcsak apróbb kényelmi szempontokat, hanem7nagyobb okokat sem, mutatja a többek között egy eset, amelyet hallgatóiakkoriban sokáig emlegettek. A z 1900-as évek elején néhány naposkiránduláson volt a Királyhágó vidékén, a nagybáródi riolitoktanulmányozása végett. Biciklin ment és jött, hogy az útvonal környékénis tehessen megfigyeléseket. Mi hallgatói már gyülekeztünkdélutáni előadására. Az"intézetben a szolga azt mondta, hogy az előadásvalószínűleg elmarad, mert a professzor úr délig még nem érkezettmeg. Nemsokára azonban lakásáról jött a hír, hogy Szádeczkyprofesszor éppen most érkezett haza biciklin s azt üzeni, hogy várjunk,rögtön itt lesz, csak éppen átöltözködik. Csakugyan jött és megis tartotta mindkét óráját a nélkül, hogy aznap délelőtt a biciklin meglett100 km.-nyi út után egy pillanatra is pihent volna, sőt talánmég nem is ebédelt.Hallgatói között soha semmi kivételt nem tett sem nemzetiségi,sem vallási tekintetben, sőt ilyen irányú megkülönböztető szót mégközömbös értelemben sem hallott tőle senki. Mindenkiben csak a belsőértéket nézte, e szerint ítélte meg és ebben soha semmi külső befolyástnem tűrt. A gyakorlatokon és a kirándulásokon való gyakori érintkezésalapján hallgatóit külön-külön belsőleg is ismerte. Közülök a jobbakatbíztatta a mélyebb búvár!átokra s együtt örült velük, ha eredményttudtak elérni. A nehezebben haladók iránt nem volt türelmetlen,sőt ezekkel foglalkozott legtöbbet, s elvárta tanársegédeitől, hogyezeknek különös segítségükre legyenek. A hanyagságot azonban gyűlölte.Szava ilyenkor kemény volt, de sohasem sértegető vagy gúnyolódó,hanem csak a jóakaratnak a vak előítélettől mindig távolálló szigorúhangja. A szegényebb sorsúak gyakran érezték gyámolító kezét,de egyéb érdemeken kívül pusztán csak a szegénység nem számíthatottnála támogatásra. Előadásokon kívüli időben is mindig intézetébenvolt s ilyenkor ajtaja állandóan nyitva állott tanítványai előtt,akik ügyes-bajos dolgaikban így bármikor teljes bizalommal fordulhattakhozzá, mert köztudomású volt, hogy ügyük mindig megértőmeghallgatásra talál.Tanítványainak be kellett volna húnyniok szemüket, hogy ezeket agyönyörű példákat, amelyeknek éveken át tanúi voltak, meg ne lássák,és különösen érzéketlen léleknek kellett volna annak lennie, akibenezek valami maradandó nyomot nem hagytak volna. Az oktatásnakebben az etikai oldalában is annyira tökéletes volt, hogy ebbőltöbbet senki sem adhat.Szádeczky professzornak a tudományos világban már széles körbenismert neve volt, amikor fiatalon egyetemi katedráját elfoglalta.Ismerve munkakedvét és önzetlen tudományszeretetét, bizonyos, hogyegyetemi tanárrá történt kinevezését sem hiúságból tartotta szerencsének,hanem csak azért, hogy így a középiskolai tanári elfoglaltság sokidőt igénylő nyűgétől megszabadulva s a kutatások lehetőségeinekegyébként is kedvezőbb helyzetébe kerülve, fokozottabb erővel "láthata tudományos munkához. Egyetemi tanári első évei azonban ebben areményében bizonyos csalódást okoztak. Intézetének sok körültekintéstigénylő berendezése az egyetem új épületében s az E M E ásvány8tárának az átköltöztetése évekre terjedő külön gondot és munkát adottaz egyetemi előadások mellett. Gátló körülmény volt az is, hogy régimunkaterületétől elszakítva, szokatlan új vidékre került. Ezért elsőidőben munkássága csak tapogatódzó volt, hogy új területén ki tudjatűzni új munkaprogrammját.Választása a Biharhegységre esett. Ennek az eruptív kőzeteiveladdig még senki sem foglalkozott közelebbről, de nem is foglalkozhatott,mert a modern kőzettannak akkor Szádeczky professzor volt azegész országban egyedüli művelője és később is első szaktekintélye.Rendszeres munkáját itt már a 90-es évek legvégén megkezdte s évekenát lankadatlan buzgalommal folytatta. Az 1900-as évek közepéna M. Kir. Földtani Intézet e területen több ízben geológiai felvétellel,illetőleg geológiai reambulációval is megbízta.Egyik ilyen felvételi útján az 1906. év nyarán e sorok írója is velejárt s így közvetlen tanuja lehetett a vele töltött egv hónap alatt végtelengondossága, minden percnyi időt felhasználó, fáradságot nemismerő munkájának. A teljes egy hónap alatt semmi pihenő nem volt.Még a kedvezőtlen esős napok sem teltek el a nélkül, hogy a tanyahelyneklegalább a környékét ne járta volna be. Kicsi aprólékosságoksem kerülték ki a figyelmét, részben mert kitűnő megfigyelő volt, részbenmert munkaterületét apró részletekig szemügyre vette. Olyan kutatóvolt, aki mindent tisztán szeretett látni s a legbízonyosabbnaktetsző látszatot is igyekezett még bizonyosabbá tenni, hacsak arra, hamindjárt nagy fáradság árán is, valami mód volt. Ezért többször voltrá eset, hogy életveszélyes helyeket sem került ki, még akkor sem, haazoktól már előre sem igen lehetett remélni lényegesebb adatokat.Ilyenkor tűnt ki igazán különben is köztudomású testi szívóssága,izmainak acélossága, mely a legkomolyabb akadályokon is könnyedénátsegítette. Mondhatni, hogy kutatásai közben, emberileg véve, nemvolt előtte akadály. A kora hajnaltól a késő beesteledésig tartó fárasztóút után sokszor a legelemibb kényelmet sem nyújtó szállásra megérkezve,még órákat töltött a gyűjtött kőzetek elrendezésével, a szerzettadatoknak átgondolásával s térképrajzolással.Nemcsak a nagy szünidőt használta fel helyszíni kutatásokra, hanemmáskor is sűrűn járt ki. Ezt mindig úgy intézte, hogy e miattelőadásai, hivatalos kötelezettségei hátrányt ne szenvedjenek. Pihenninem tudott. H a nyári üdülésre családjával kiment vidékre, ott is rögtöna környék tudományos adatainak gyűjtéséhez fogott, sőt ilyencélból néha napokig volt távol.Külső munkájához hasonló pihenés nélküli folytonosság és lelkiismeretespontosság jellemezte belső laboratóriumi munkáját is. A délipár óra kivételével reggeltől késő estig, sokszor a késő éjszakáig intézetébendolgozott. H a néha megesett, hogy egészségi állapota miatt nemjöhetett fel, mikroszkópját lakására vitetve, még ilyenkor sem szakítottafélbe munkáját.Bár az ásvány-kőzettan és geológia minden terén munkálkodott,kedvenc tudománya a kőzettan volt. A z eruptív kőzetek tudományosmeghatározásának bonyolult módszereiben csodálatos gyakorlattal ren9delkezett. Ennek ellenére vizsgálataiban mindig a legapróbb részletekighatolt, sőt az egyik módszerrel elért eredményeit, ha csak lehetett,más módszer alkalmazásával is ellenőrizte. Világos, hogy az ígykimondott véleménye megingathatatlan volt. Átfogóbb kérdéseketillető következtetései szilárd alapokon nyugodtak, azonban a mindentekintetben a teljes igazságot kereső egyéniségéből következik, hogyáltalánosításaiban, következtetéseiben nagyon meggondolt volt. _ Inkábblemondott a nagyobb feltűnés személyi előnyeiről, sem hogy igazságkéntolyan tételeket mondjon ki, amelyek bizonyító adatokkal nem voltakteljesen körülbástyázva.Sok irányú tudományos munkássága főként négy terület köré csoportosul.Egyetemi tanárságát megelőző időben a Tokaj-eperjesi hegységkőzettani és geológiai viszonyaival foglalkozott, E hegyvidéknekilyen szempontból való átkutatásával és feldolgozásával alapította megtudományos hírnevét. Ide vonatkozó egyik dolgozatát a Kir. Magy.Természettud. Társaság a Bugát-féle díjjal is kitüntette.Másik munkaterülete a Biharhegység volt. Ezzel, később is visszavisszatérverá, egyetemi tanárságának kezdeti éveitől az 1910. évigfoglalkozott. Itteni búvárkodásával a tudománynak nemcsak azzal tettnagy szolgálatot, hogy e terület eruptív kőzeteinek mibenlétét részletesentisztázta és e vidék geológiai térképét lényegesen megjavította,hanem azzal is, hogy megfigyelésének rendkívül gazdag adatai alapjáne zűrzavaros hegytömeg nagyobb vonalú kérdéseibe is bevilágított,Távolabbi vonatkozásban ebbe a csoportba számíthatók azok anagyobbszabású vizsgálatai is, melyeket a gyalui havasok kristályospaláinés Rosia-Montana kőzetein tett.Tudományos kutatásainak harmadik szakasza, amely nagyjábanaz 1910-es cn7ek legelejétől a háború végéig tartott, az Erdélyi Medencéreesett. Ennek nemcsak földgázkutató munkálataiban vett nagyontevékeny részt, hanem ettől függetlenül e területnek tisztán tudományoskérdéseivel is behatóan foglalkozott. Nagyon becsesek különösenazok a terjedelmes dolgozatai, amelyeket az Erdélyi Medence tektonikájáróls a harmadkorszaki rétegek közé települt tufákról írt.A háború után lassanként a Hargita—Kelemen vulkáni vonulatafelé terelődött a figyelme, sőt az utóbbi időkben mással már nem isigen foglalkozott. Itt azonban, mintha csak érezte volna, hogy sietniekell, már kerülte az aprólékos részletezést. Célja már csak az volt, hogyáttekintő képet adjon erről a hatalmas vulkáni területről, amely Erdélyneka tudományos geológia szempontjából legelhanyagoltabb területe.Rögtön rájött, hogy ennek származása és felépítése nem olyanegyszerű, mint ahogy eddig hitték. Gazdag tapasztalata rövid idő alattis könnyen hozzásegítette több fontos kérdés tisztázásához. Végtelennagy kár, hogy kidőlt ebből a munkából és ide vonatkozólag az eddigelért becses megállapításait jórészt sírba vitte.^Ezen a területen pár hónappal még halála előtt is dolgozott. A velejáró kutató társaság csodálva nézte testi ruganyosságát, szellemi üdefrisseségét, amely távolról sem árulta el magas korát, a 75-ik életévét.Mindig magyarázott. Látszott rajta, mint szeretné lelke minden hévé10vei átplántálni rengeteg tudását, tapasztalatát azokba, akik előtt mégott áll az élet hosszú munkaalkalma, Igazán megható volt, amikoremlegetve, hogy neki a sorstól már nem sok várnivalója lehet, nema szomorú sejtelem lemondó hangjával, hanem tudományszereteténeklángoló lelkesedésével végren deletszer üleg mutatott rá a fiatalabb kutatókelőtt a további teendőkre.Nagyobb kutató útjai közül csakugyan ez volt az utolsó. Hazatérveazonban itt sem telt el nap, hogy ki ne menjen a város környékéreapróbb megfigyeléseket tenni, míg csak egészségi állapota eztmegengedte.Minden alkalmat megragadott, hogy tudományos ismereteit gyarapítsa.A rendre megjelenő szakfolyóiratok és könyvek nagy tömegétnemcsak elolvasta, hanem az azokban közzétett új módszereket és újfelfogásokat alaposan át is tanulmányozta, így a rohamosan fejlődőszaktudományában mindvégig a kor színvonalán állott. Nagy mértékbentágították látókörét és gazdagították tapasztalatait a nemzetközigeológiai kongresszusok, melyeken még a legutóbbi időkben, nyugalombavonulása után is állandóan részt vett. Ott volt már az 1897-benSzentpéterváron tartott geológiai kongresszuson. Ekkor utazta beFinnországot és a Kaukázust. Ezt követte a párizsi kongresszus 1900-ban, amikor a Pireneusokban is járt. A következő 1913. évi kanadaikongresszuson a magyar államot és a magvar tudományos szakintézeteketképviselte. Ugyanekkor több időt töltött a Szíkláshegységben ésKszakamerika más helyein, ahonnan több száz darab kőzetet és ásványthozott haza az ásványtár számára. Részt vett azután 1926-ban a madridi,1929-ben a délafrikai és 1933-ban az Egvesült Államokban tartottnemzetközi geológiai kongresszusokon is. Megnyerő fellépése, kellemestársalgó modora és az angol, francia, német nyelvek kifogástalanismerete abba a szerencsés helyzetbe hozta, hogy ezeken a megmegismétlődőnemzetközi összejöveteleken személyes ismeretségeketköthetett a világ minden részének szaktudósaival. E kongresszusokonszámos eredeti dolgozatát ismertette és jelentette meg az illető kongresszusokkiadványában.Egyéb külföldi útjai közül fontosabb az olaszországi két tanulmányútja.Egyiket 1906-ban tette a Vezúv akkori nagy kitörése alkalmából,a másikat 1909-ben. amikor a nagy messzinai földrengéstől katasztrofálisansújtott területeken és a Lipari szigeteken járt.Széleskörű és mély tudását gyakran vették igénybe szakvéleménykérésselis. Ezekre is mindig csak alapos tanulmány után adott feleleteta tőle megszokott és semmi mellékkörülményt nem tekintő lelkiismeretességgel,azzal a vérévé vált tántoríthatatlan elvvel, amelyetminden kutatásában valósággal dogmának tartott: a tudomány valóugyan arra is, hogy alkalomadtán anyagiak szolgálatára álljon, deazoknak szolgája nem lehet, mert ezzel meg is szűnik tudományuk lenni.A társadalmi élet zajos forgatagától távol tartotta magát. A politikávalegyáltalában nem törődött, sőt annak mások meggyőződését befolyásolóminden megnyilatkozását mélyen elítélte. Mikor a háború11előtti időkben egy képviselőválasztás alkalmával az egyik politikai pártbefolyásos vezérembere szemrehányókig azt kérdezte tőle, miképpenlehet az, hogy alkalmazottainak még a pártállásával sem törődik, aztfelelte, hogy az igazán nem érdekli, mert „az nem tartozik a tudományhoz".Komoly társadalmi- és szakegyesületek munkájából azonbannem vonta ki magát. Egy időben titkára volt a Magyarhoni FöldtaniTársulatnak, elnöke hosszú időn át a helybeli zenekonzervatóriumnak,továbbá az Erdélyi Gyorsíró Egyesületnek. Ugyancsak elnökevolt az Erdélyi Kárpát Egyesületnek éppen akkor, amikor a legnehezebbválságokon ment át. Később ezért hálája jeléül az ErdélviKárpát Egyesület örökös tiszteletbeli elnökének választotta meg. Cikkeivel,előadásaival, amelyek mindig szigorúan a tudományosság kereteiközött maradtak, számtalanszor állott a köznek a rendelkezésére,azonban ilyen szerepléseiben is szinte szemérmetességig menő szerénységgelkerült minden olyan irányt és modort, amely a népszerűségrevaló törekvést célozta volna. A z egyetemen dékánná, majd rektorrávaló megválasztását sem dísznek tartotta, hanem — mint a hozzá közelállókgyakran láthatták — inkább csak nyűgnek, amely bűvárlataibanszabad mozgását akadályozta.Magánélete az igazi komoly, úri ember élete volt. Barátságos otthonábanszinte zavarba hozott tettetés nélküli lekötelező kedvességével.Háza zajos összejövetelek helye azonban sohasem volt. Kémes egyszerűség,okos élet és igazi bensőséges melegség jellemezte családi tűzhelyét.Már komoly és szinte minden percnyi idejét igénybevevő elfoglaltságánálfogva is kerülte a széleskörű ismeretséget, a nélkül azonban,hogy zárkózott lett volna és ne tett volna pontosan eleget a társadalmikötelességeknek. Ezeknek üres és mélyebb tartalmat nélkülöző felszínesmegnyilatkozásai azonban idegenek voltak üuritán, ea'venes lelkeelőtt. Szerette a zenét, maga is kitűnően játszott hegedűn. Bizalmasabbtrió- és kvartett-társaságában, különösen a régibb időben, gyakran iöttössze és játszott esténként. Ez a nemes élvezet volt szinte egyedüliszórakozása. A régi idők eme kedves estéinek mintha csak késői visszhangjaitértek volna vissza fájdalomenyhítő balzsamként, amikor közvetlenhalála előtt, felébredve néhány percnyi szendergéséből, így szólta mellette aggódó hozzátartozóihoz: „Micsoda gyönyörű zenét hallottam."Munkás élete legbensőbben az Erdélyi Múzeum-Egyesülettel forrtössze. A z ásványtár igazgatói tisztség'ét a hozzá kapcsolódó legtágabbkörükötelezettségeivel együtt a rajongó szeretet szigorú lelkiismeretességévellátta eí. A z EME-től évenként kiküldött múzeumi vizsgálóbizottságámulva nézte az ásványtárban tapasztalt kifogástalan rendet.Erre nagyon sokat aclott. Intézetében katonás rendet és ragyogó tisztaságotkövetelt és ez mindig meg- is volt. Nagy súlyt vetett arra,hogy a gyűjtemény a nevelő és oktató céljának meg is feleljen, ezértalkalmazottainak szigorúan elrendelte, hogy a múzeumot látogató közönségeta gyűjteményben kalauzolják és szakszerű magyarázatokkalszolgáljanak. H a ideje volt, ő maga sem sajnálta erre a fáradságot.Meghagyása értelmében nagyobb csoportok a hivatalos nyitási időnkívül is megtekinthették a gyűjteményt, még akkor is, ha a vele járóalkalmatlankodás az intézet belső rendjét zavarta is.12Mikor egyetemi tanárrá történt kinevezésekor az ásványtár igazgatóitisztjét átvette, első pár évi munkásságát a múzeum anyagánakmár említett átköltöztetése foglalta le. Nemcsak egyszerű átköltöztetésvolt ez, bár ez még így is elég gondot okozott volna, hanem egyúttalaz egész anyagnak selejtezése, az új kiállítási viszonyokhoz való alkalmazkodásmérlegelése, sok tárgynak új számozással, új cédulávalvaló ellátása, sőt egyes daraboknak új meghatározása is. Mikor ezzelkészen lett, teljes erővel a múzeum anyagának a gyarapításához fogott.Ebből a célból még a tengerentúli ásványkereskedökkel is összeköttetésttartott fenn, a tőlük megvételre küldött anyagból azonban alegnagyobb körültekintéssel választotta ki azokat a példányokat, amelyeka gyűjteménynek teljesebbé tételére szolgáltak. Egyes nagyobbértékű tárgy megvételében óvatossága addig ment, hogy még a tudományossegédszemélyzetnek a véleményét is meghallgatta.Hogy a nagyközönség részére a múzeumot még vonzóbbá tegye,sok utánjárással nagyértékü drágakő gyűjteményt szerzett össze. Céljátez —• mint a későbbi tapasztalatok igazolták — csakugyan nemlévesztette el. Továbbá felállította a múzeumnak egy másik különcsoportját, a technológiai gyűjteményt. Ehhez az ásványtár teljeseningyen jutott, mert az Erdély összes kőbányatulajdonosaihoz intézettkörlevélre a gyűjtemény nagy anyaga ajándékképpen került össze.Hogy a múzeum szakszerű vonatkozásában a művészet is képviselvelegyen, az egyetem híres festőművész tanárával, Melka Vincével. Erdélygeológiai érdekességü helyeiről néhány képet is festetett, amelyekaz ásványtárnak nagyobb értéket képviselő díszei közé tartoznak. Ismertszerénysége személyi érdekeiben a kéréstől mindig visszatartotta,de nem restelte a kérést és a személyi befolyását igénybe venni ott,ahol ezt az ásványtár gyarapítása szempontjából hasznosnak vélte.Ilyen módon hagyatékokból, ajándékokból is sok értékes anyaghoz ju^to'tt a gyűjtemény.A z ásványtár gyarapításának a főeszköze azonban a gyűjtés volt.Hallgatóit, kiket arravalónak látott, megbízta, hogy lakóhelyük közelividékéről kőzeteket, ásványokat gyűjtsenek s erre a célra nekik néhamég külön segélyt is adott. Ezzel kettős célt ért el: az ásványtál? íg^yErdély különböző részeiből új anyaghoz jutott és az ilyen gyűjtésekkelhallgatóiban a kutató kedvet ébresztette fel. Tudományos személyzetétőls általában azoktól, akik valamely vidéken részletes tanul-.mányt végeztek, megkívánta, hogy munkaterületüknek teljes anyagávalszámoljanak be. Itt is ő járt elől jó példával. Egyetlen útjáról semtért vissza a nélkül, hogy az ásványtár részére valamit ne hozott volna,pedig sokszor egészen más volt útjának a célja. Tudománvos kutatásaibólpedig a^ legapróbb részletekig gyűjtött anyaggal jött haza. Ezekbőlaz ásványtárban nagy tudományos' kincs fekszik, melynek esetleg ajövő kutatások szempontjából is nagy jelentősége lehet, mivel mindenegyes darab céduláján a lelőhelynek lehető legpontosabb meghatározásaáll.Az ásványtár gyarapításának így minden lehető módját kihasználva,érthető az a szép eredmény, mélyet e tekintetben elért s amely13lyel az ásványtár anyaga évenként 1—3 ezret is meghaladó darabbalszaporodott. Ebből a legnagyobb rész természetesen az ő maga gyűjtése.Volt év, amikor csak ez 2000 darabot tett ki. H a mást nem istett volna, már azzal is örök hálára kötelezte volna le az EME-t, hogyigazgatóságának ideje alatt az ásványtár anyagát szinte megkétszerezte.A múzeum tárgyait azonban csak holt anyagnak tartotta addig,míg azok tudományosan nincsenek feldolgozva. Másik tevékenységetehát az volt, hogy ennek lehetőségét intézetében megteremtse. Ezérta tudományos vizsgálatok szempontjából nélkülözhetetlen anyagi kellékekbeszerzésére különös gondot fordított, s ezzel együtt illetékes helyekenállandóan sürgette tudományos segédszemélyzetének a szaporításátis. Amikor ezt legalább részben elérte, intézetében olyan élénktudományos munkát indított meg, hogy hozzá hasonlóval kevés másintézet dicsekedhetett. Erre a munkára, amelyben tudományos segédszemélyzeténekminden tekintetben teljes segítségére volt. nagy mértékbenserkentőleg hatott az a körülmény, hogy 1911-ben az E M E terin.-tud. szakosztályának addigi egységes folyóirata a tárak szerint különvált. Ezzel az ásványtárnak is külön saját folyóirata lett, amely ezutánlehetővé tette, hogy az ásványtárban készült dolgozatok kiadásra kerüljenek,amiben az eddigi állapot mellett hátrányos helyzetben voltak.Ezt 0, különválást mind türelmetlenebbül sürgette, mert látta,hogy a régi állapotok fenntartása intézetének tudományos munkásságárabénítólag hat,Az ásványtár most már független folyóiratának a szerkesztését meszszebbmenő céljainak megfelelően a legnagyobb gonddal végezte, gazdagtartalmú köteteit a magyar mellett teljes német nyelvű szöveggelis megjelentette. A tudományos szakkörökben — mondhatni — az egészvilágra kiterjedő, nagyrészt személyes ismeretségét már az első kötetmegjelenésekor felhasználta arra, hogy az ásványtár folyóiratával aföld legtávolabbi részén levő hasonló tudományos intézetekkel csereviszonytkeressen. A z E M E 1914-i évkönyvében már jelenti is, hogy53 ilyen külföldi folyóirattal sikerült csere viszonyba lépni, ami aztjelenti, hogy az E M E . könyvtára a világ minden részéből ingyen jutezentúl olyan 53, részben igen nagy értéket képviselő folyóirathoz, melyekneka beszerzésére anyagiak híján az E M E . könyvtára nem isgondolhatott. A csereviszony létesítésével másrészt az a másik, nemkevésbbé fontos előny is járt, hogy intézetének tudományos eredményeiígy közvetlenül eljutottak a világnak szinte minden szakegyesületéhez,ahol azok kétségtelenül emelték az E M E . súlyát és erkölcsitekintélyét is.Sajnos, a már kezdetben is ilyen szép eredményeket felmutatófolyóirata nem sokáig állhatott fent. Azonban itt is megnyilatkozottszívós kitartása. Csak az 1919-ben megjelent V. kötettel szüntette meg,amikor további fenntartása a viszonyok megváltozása miatt —• igazgatóiállásától is megválva — már tökéletesen lehetetlen volt.Az E M E munkájából más irányban is kivette a részét. A z egyesületnek1910-ben főtitkára, majd 1919-től kezdődöleg természettudományiszakosztályának volt elnöke,14Szádeczky professzornak bámulatos tettereje és törhetetlen kitartásacsak a közhatalom átvételét követő kezdeti években tűnt ki igazán.A z új viszonyok beállta s a kivándorlással ért érzékeny veszteségekmiatt az E M E szakosztályai valamennyien megszüntették működésüket,csak a term.-tud. szakosztály nem. De bizonyos, hogy ez iskövette volna a többi példáját, ha nem ö lett volna az elnöke. Politikávalegyébként sem foglalkozva soha, a megváltozott viszonyok semvették el 'munkakedvét. Sokszor hangoztatta, hogy a tudománynakminden más befolyástól mentesen tovább kell élnie, mert a tudományközkincs s fölötte csak egy impérium áll: az igazság.^ Mihelyt tehátaz ostromállapot megszűnte lehetővé tette, a szakosztályt a megmaradttagokból újra megalakította s rögtön meg is indította^ benne azéletet. Éppen ö tartotta a szakosztály első népszerű előadását is 1919december 17-én „A sivatagokról, tekintettel Erdélyre" címen. A z ígymegkezdett munkát, amellyel örök hálára kötelezőleg az E M E tevékenyéletében a folytonosságot a legnehezebb viszonyok között is megtartotta,azóta sem engedte hanyatlani szakosztályában, amelynek nemcsakelnöke, hanem valójában mozg*ató ereje, rendíthetetlen erős oszlopaés éltető lelke volt utolsó szívdobbanásáig.Ez volt Szádeczky professzor.Volt. .. Itt hagyott, ami küldetésszerü lényéből földi szemeknekvaló volt, de az utána maradó fény, melyet a gyász és sír sötétje mégragyogóbbá tesz, az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek örökké büszkeékessége marad.Dr. Száüeczky-Karűoss Gyula irodalmi munkássága.(Az itt felsorolt adatok még pótlásra szorulnak.)1. A magyarországi obszidiánok, különös tekintettel geológiai viszonyaikra.A M. Tud. Akadémia kiadása. 1887. — 2. A Tokaj—eperjesi hegységPusztafalu körül levő centrális részének petroarafiai és- geológiai viszonyairól.Földtani Közlöny, XVIII. 1888. — 8. Rhyolitnyomok S védországból. Földt,Közi. XIX. 1889. Lefordítva svéd nyelvre is. — 4. Adatok Munkács vidékénekgeológiájához. Földt. Közi. X X . 1890. — 5. A magyarországi, rhyolit okról.Természettudományi Közlöny, XXII. 1830. Pótfüzet. — 6. A malachit mesterségeselőállítása. Földt. Közi. XXI. 1891. — 7. A Pilishegy Nagy-Bári mellett.Földt, Közi. XXI. 1891. — 8. Adatok az Erdélyi Érchegység eruptívkőzeteinek ismeretéhez. Földt. Közi. XXII. 1892, — 9. A Magastátra gránitjárói. Teim.-tud. Közi. XXIV. 1892. Pótfüzet. — 10. Der Gránit der HohenTátra. Tschermak Mineralogisehen u. petrografischen Mittheilungeii. Wien,1893. — 11. Az eruptív kőzetekről. A Kir. Magy. Term.-tud. Társulat Jubiláriskönyve. 1893. — 12. A szobi Sághegy andezitjéről. Földt. Közi. X X V . 1895. —1.3. Kristálytani tanulmányok az egyiptomi Gebei el Ahmar cölestinjén.15Földt. Közi. XXVI. 1896. — 14. A Zempléni szigethegység geológiai és kőzettanitekintetben. A Kir. Magy. Term.-tud. Társaság kiadása. 1897. — 15.Chloritoides phyllitek a Szűreinkből. Az EME. Orvos-természettudományiÉrtesítője. XIX. 1897. — 16, Jelentés az Erdélyi Múzeum ásványtáránakállapotáról az 1896. évben. Orvos-term.-tud. Értesítő. XIX. 1897. — 17. ASátoraljaújhelytől ÉNy-ra Rucla—Bányácska és Kovácsvágás közé eső területgeológiai és kőzettani tekintetben. Földt, Közi. XXVII. 1897. — 18. A dankiföldesúszás. Orv.-term.-tud. Értesítő. XIX. 1897. — 19, Jelentés az ErdélyiMúzeum ásványtáréinak állapotáról az 1897. évben. Orv.-term.-tud. Értesítő.XX. 1898. — 20 A sztolnai andezittelérről. Orv.-term.-tud. Értesítő. XX.1898, — 21. Adatok Erdély ásványtanához. Orv.-term.-tud. Értesítő. XXI.1899. — 22. Jelentés az Erd. Múz. ásványtárának állapotáról az 1898. évben.Orv._term.-iud. Értesítő. XXI, 1899. — 23. La montagne de Pilis dans la Sziget.hegység da comitat de Zemplén. 1899. — 24. A magyarországi korund előfordulásokról.Földt. Közi. XXIX. 1899. — 25, A kolozsvári egyetem ásványés földtani intézetének és az EME. ásványtárának kiállítása Parisban az1900. évben, Orv.-term.-tud. Értesítő. XXI, 1899, — 26. Űj telérkőzet Assuanból.Földt. Közi. XXIX. 1899. — 27. _4« Egeres vidéki gyps és barnaszén képződéséről,Erdély, 1900, — 28. Jelentés az Erd. Múz. ásványtárának állapotárólaz 1899. évben, Orv.-term.-tud. Értesítő. XXII. 1800, — 29. A geológia fejlődésérőlés az éleihez való viszonyáról. Beszéd a kolozsvári m. kir. FerencJózsef tudományegyetem. 1900. évi pályadíj kiosztó ünnepélyén. 1900. —30. Jelentés az Erd, Múz. ásványtárának állapotáról az 1900. évben. Orv.-term.-tud. Értesítő. XXIII. 1901. — 31. A Vlegyásza félreismert kőzeteiről.Orv.-term.-tud. Értesítő. XXIII. 1901. — 32. Erdély nevezetesebb ásványvizeinekáltalános geológiája. Erdély nevezetesebb fürdői, 1902. — 33. Jelentésaz Erd. Múz. ásványtárának állapotáról az 1901. évben, Orv.-term.-tud. Értesítő.XXIV. 1902. — 33,'b. Az özönvízről, Uránia III. évfolyam,Budapelst, 1602. — 34. A Vlegyásza—Biharhegységbe tett földtani kirán.dulásaimrcil, Orv.-term.-tud. Értesítő. X X V . 1903. — 35. Anagybáródi rhyolitokról.Orv.-term.-tud. Értesítő. X X V . 1903. — 36. Jelentés az Erd. Múz,ásványtárának, állapotáról az 1902. évben, Orv.-term.-tUd. Értesítő. X X V . 1903.— 37. Adatok a Vlegyásza—Biharhegység geológiájához. Földt. Közi, XXXIV.1904. — 38. A Biharhegység Rézbánya—Petrosz—Szkerisóra közötti részénekgeológiai szerkezetéről. A M, Kir. Földtani Intézet Évi Jelentése, 1901. —39. Jelentés az Erd. Múz. ásványtárának állapotáról az 1903. évben, Orv.-term.-tud. Értesítő. XXVI. 1904. — 40. Alumínium kőzet. Kolozsvár. Gutenberg-nyomda. 1904. Magyar, angol, francia és német nyelven. — 41. Határhegységeinkről.Magy. orvosok és term.-vizsgálók 1903. évi vándorgyűlésénekMunkálatai. Budapest, 1905. —- 42. Jelentés az Erd. Múz. ásványtárának állapotárólaz 190Í. évben. Orv._term.-tud. Értesítő, XVII. 1905'. — 43. A Biharhegységalumínium érceiről, Földt, Közi. X X X V . 1905.—44. Jelentés a Biharhegységközépső részében az 1905-ben végzett földtani felvételekről. A M. Kir. Fö.dt.Intézet Évi Jelentése. 1906, — 45. Gr. Apponyi Albert miniszter úrnak jelentésaz 1906. évi olaszországi tanulmányútról. 1906. — 46. Glecsernyomok a Biharhegységben.Földrajzi Közlemények, XXXIV. 1906, —- 47. A Szárazvölgy(Vále Szaka) geológiája Rézbánya vidékén. Múzeumi Füzetek. Az ErdélyiNemzeti Múzeum természettárának Értesítője. I. 1906. — 48. Seprőst Czeírán16Gyula. Erdély, XV. 1906. — 49. A Biharhegységben és a Vlegyászán az1906-ban végzett geológiai reambulációim. A M. Kir. Földt, Int. Évi Jelentése.1907. — 50. Jelentés az Erd. Mú%. ásványtárának állapotáról az 1906.évben. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Évkönyve* 1907. — 51. A holtak városáról:Messináról és környékéről. Universum, V. 1907. — 52. A Vezuvionak1906. évi nagy kitöréseiről. Az EME. nagyenyedi vándorgyűlésének Emlékkönyve,1907. — 53. A Biharhegység középső részének kőzettani és tektonikaiviszonyairól. Földt. Közi. XXXVII. 1907. — 54. Jelentés az Erd. Múz. ásványtáránakállapotáról az 1907. évben. Az EME. Évkönyve, 1908. — 55. Adatoka Hidegszamos kristályospaláinak ismeretéhez. Földt, Közi. XXXVIII. 1908.— 56. Boldogulásunk kérdéséhez. Dékáni beszéd a M. Kir. Ferenc Józseftudományegyetem XXXVI. évfordulója ünnepén. 1908. — 57. Bemerkungenzu ,JVeue ostungarische Bauxitkörper und Bauxitbildung überhaupt." Zeitschriftfür prakt. Geologie. 1908. — 58. Jelentés az Erd. Múz. ásványtáránakállapotáról az 1908. évben, Az EME. Évkönyve, 1909. — 59. A délolaszországiföldrengésekről és a földrengések lehetőségéről minálunk. Múzeumi Füzetek,IV. 1909. — 60. Verespatak kőzeteiről. Földt. Közi. X X X I X . 1909. — 61. MegjegyzésekSawicki Ludomir dr. ,>A Biharhegység eljegesedéseinek kérdéséhez''.Földrajzi Közlemények, XXXVIII. 1910. — 62. Jelentés az Erd. Műk.ásványtárának állapotáról az 1909. évben. Az EME. Évkönyve, 1910. — 63. Aholtak városáról, Messináról és környékéről. Term.-tud. Közlöny, XLII. 1910.— 64. A gáznemű és folyékony bitumenek a közlekedés szempontjából. Közlekedés,1910. 7. isz. — 64/b. Adatok az Erd. Medence ÉNtf-i részének tektonikájához.Földt. Közi. XL. 1910. —65. Dés földjének történetéből Az EME.1910-ben Désen tartott vándorgyűl. Emlékk., 1911. — 66. Jelentés az Erd. Múz.ásványtárának állapotáról az 1910. évben. Az EME. Évkönyve, 1911. — 67.Jelen, múlt és jövő. Eektori székfoglaló beszéd az 1911—12, tanév megnyitóünnepén. 1911. — 68. A földgáz és petróleum az Erdélyi Medencében, Term.-tud, Közlöny, XLIII. 1911. — 69. Főtitkári jelentés az E M E . 1910. évi működéséről.Az EME. Évkönyve, 1911. — 70. Egy nagy tévedés Földünk életétiekma gyár ázásánál. Múzeumi Füzetek. Az Erdélyi Nemzeti Múzeum ásványtáránakÉrtesítője, I. 1911. — 71. Erdgas in siebenbürgischen Tertiarbecken.Pertoleum, 1911. 6. sz, — 72. Erdély geológiai múltja. Magyarország, 1911.61. sz. — 73. A szerves világ fejlődése és ránk maradt kincsei. Term.-tud.Közlöny, XLIII. 1911. — 74. A kissármási metángáz kitörése és az ErdélyiMedencének régibb iszapvulkánjai és fortyogói. Term.-tud. Közlöny, XLIII.1911. — 75. Avíz szerepe a vulkáni kitörésekben, Teim.-tud. Közlöny, XLIV.1912. — 76. Dr. Koch Antal negyven éves egyetemi tanári jubileuma. MúzeumiFüzetek. Az Erd. Nemz. Múz. ásványtárának Értesítője,- I. 1912. — 77. Jelentésez Erd. Múz. ásványtárának állapotáról az 1911. évben. Az EME. Évkönyve,1912. — 78. Amfibolandezit ásványtufák az Erdélyi Medence DK-i felében.Múzeumi Füzetek. Az Erd. Múz. ásványtárának Értesítője, II. 1912. — 79.Adatok az Erdélyi Medence tektonikájához. Földt, Közi. XLIII. 1913. —80. Jelentés az Erd. Múz. ásványtárának állapotáról az 1912. évben. Az EME.Évkönyve, 1913. — 81. Jelentés az 1912. évi felvételről. Jelentés az ErdélyiMedence földgáz előfordulásai körül eddig végzett kutató munkáktok eredményeiről.A M. Kir. Pénzügyminiszt. kiadása. II. rész. 1913. — 82. A kanadaiXII. nemzetközi geológiai kongresszusról. Földt. Közi. XLIV, 1914. — 83.17Jelentés az Erei. Múz. ásványtárának állapotáról az 1913. évben. Az EME,Évkönyve, 1914, — 84. Tufatanulmányok Erdélyben. I. rész. Kolozs tufavonulatai.Múzeumi Füzetek. Az Erd. Múz. ásványtárának Értesítőié. TI. 1914. —85. A Vlegyásza—Biharhegység eruptivus kőzetei újabb irodalmának kritikaiátnézete. Múzeumi Füzetek. Az Erd. Múz, ásványtárának Értesítője, III.1915. — 86. Kissebes, Hodosfalva, Sebesvár, Marótlaka, Magyarókerekegeológiai viszonyairól. Múzeumi Füzetek. Az Erd. Múz. ásványtárának Értesítője,III. 1915. — 87. Tufatanulmányok Erdélyben. II. rész. Kolozsvár környékénektufás rétegei. Múzeumi Füzetek. Az Erd. Múz. ásványtárának Értesítője,III. 1916. — 88. A világháború és a. geológia. Term.-tud. Közlöny,XLVIIT. 1916. — 89. A gyakoribb kőzetalkotó ásványok legfontosabb tulajdonságainaktáblázata. (Dr. Szentpétery Zsigmond közreműködésével) 1918,— 90. Tufatanulmányok Erdélyben. III. rész. Kolozsvár, Kolozs, Visa közöttiterület tufái. Múzeumi Füzetek. Az Erd. Múz ásványtárának Értesítője,IV. 1917. — 91. Emlékbeszédek Szakáts Dalma, Dr. Kiss Ernő, Vig G.György és Szilágyi S. Márton felett. Múzeumi Füzetek. Az Erd. Múz. ásványtáránakÉrtesítője, IV. 1918. — 92. A Gyalui kristályos tömeg kalotaszegi éskapusmenti (ÉK4) részére települt „alsó tarkaagyag" szárazföldiszármazásáról. Múzeumi Füzetek. Az Erd. Múz. ásványtárának Értesítője,IV. 1918. — 93. Pusztító kőomlás a kolozsvári Fellegváron. Term.-tud. Közlöny,L. 1918. — 94. Felső, kréta eljegesedés és rátolás kérdése Erdély nyugatiliatárhegységébcn. Múzeumi Füzetek. Az Erd. Múz. ásványtárának Értesítője,V. 1919. — 95. Relafiile geologice ale unor roce utilizabili in indnstriaceramica aflate in munfii din marginea apuseana a Ardeaíului si varstasisturUor cristaline din Valea Dráganului. Bari de Seama ale Sedintelor Inst.Geologic. X. 1922. — 96. Asupra originei si várstei sisturUor cristaline dintinutul ariesului (MuntU Gilau). Dari de Seama ale Sedintelor Inst. Geol,XI. 1923. — 97. Studii geologice in MuntU Apuseni eu privire specialá' asupraSormarii sisturUor cristaline. Dari de Seama ale Sedintelor Inst. Geol.XII. 1924. — 98. Insula cristalina dinire comunele Petridul de Jos, Burusi Ocolisul (Jud. Turda). Dari de Seama ale Sedintelor Inst. Geol. XII. 1925.— 99. Partea de Nord a Masivului cristalin al GUáului. Dari de Seama aleSedintelor Inst. Geol. XIII. 1925. — 100. MuntU ascunsi din Nordvestul Transilvaniei.Dari de Seama ale Sedintelor Inst. Geol. XIII. 1925. — 101. Thetis.a hegyek szülője. Újság, 1925. — 102. A Gyalui kristályos hegység képződése.(két közlemény). Újság, 1925. — 103. A Gyalui havasokról. Újság, 1925. —-104. A Vezúv újra kitört. Újság, 1925. máj. 3. — 105. Mi okozta a jégvihart?Újság, 1925. máj. 10. — 106. Rocele cristaline ale insulelor de sisturi cristalinecicau si preluca. Dari de Seama ale Sedintelor Inst. Geol. XIV. 1926. —jMÍ.. MuntU ascunsi ai serici cristaline mai vechi (seria inalta)din Nordvestul Ardeaíului. Dari de Seama ale Sedintelor Inst. Geol. XIV.1926. — 108. Petrografia si vársta rocelor cristaline din regiunea Borsec.Dari de Seama ale Sedintelor Inst. Geol. X V. 1927. — 109. MuntU ascunsi dinTransilvania de Est. Dáii de Seama ale Sedinteolr Inst. Geol. XV. 1927. —110, Erdély nyugati határhegységeinek képződése és kora. Földt. Közlöny,ÉVII. 1927. — 111. Eltakart hegyek az Erdélyi Medence ÉNy-i részében, Földt.Közlöny, LVIII. 1928. — 112. Asupra várstei eruptivului dela VWAcasa, Daridela Seama ale Sedintelor Tnst. Geol. XVI. 1928. — 113. MuntU vuleanici18Archita-Caliman. Bari de Seama ale Sedíntelor Inst, Geol. X V L 1928. —114. Assimilations Erscheinungen in dem Hargitazuge der Osikarpaten.Compte Rendű XV. International Geological •Comgress. South Africa. 1929. —115. A Székelyföld képződése. Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum 50 évesJubileumára. Sepsiszentgyörgy, 1929. — 116. Borszék fürdő forrásairól geológiaitekintetben. Erdélyi Múzeum, X X X V . 1930. — 117. Erdély különös helyeés szerepe a Föld testén. Erdélyi Múzeum- X X X V . 1930. — 118. Adatok Kolozsvárkörnyékének geológiájához. Erdélyi Múzeum, XXXVI. 1931. — 119.Nagyenyed vidékének geológiai kialakulása. Az EME. Nagyenyeden tartottvándorgyűlésének Emlékkönyve, 1932. — 120. Oligocénkoru trachytvulkánnyoma Kolozsvár határában. Erdélyi Múzeum. XXXVII. 1932. — 121. A he!-vetien transgressio konglomerátja és safmatien kavicsok Kolozsvár környékén.Erdélyi Múzeum. XXXVII. 1932. — 122. Születés és halál a szer vei lenvilágban. Az EME. Nagybányán tartott vándorgyűlésének Emlékkönyve,1933. — 123. A szamosfalvi sósfürdő geológiája. Várhatunk-e ipari földgáztKolozsvár környékén. Erdélyi Múzeum, XXXVIII. 1933. — 124. A Földgeológiai térképe. Erdélyi Múzeum, X X X I X . 1934. — 125. Kolozsvár környék""elpusztult hegyrészek. Erdélyi Múzeum, XXXIX. 1934. — 126. Adatok aSepsiszentgyörgy és környéke geológiájához. Az EME. Sepsiszentgyörgyöntartott vándorgyűlésének Emlékkönyve, 1934. — 127. A Bükk geológiájánaka váza. Erdély; X X X I . 1934. — 128. Osborn: Titanotherium monográfiájánakjelentősége Erdély geológiájára. Az EME. brassói vándorgyűlésének Emlékkönyve,1935. — 129. Ujabb adatok városunk geológiájához. Erdélyi Múzeum,XL. 1935.Csaknem az összes, itt csak magyarul felsorolt tanulmány megjelentnémet nyelven is.

Radnóti Dezső

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

 

Radnóti Dezső

hirlapíró, az erdélyi Kárpát-egyesület főtitkára, szül. 1865-ben Abrudbányán; középiskoláit a nagyenyedi és szászvárosi ev. ref. kollegiumban végezte, azután jogot hallgatott a kolozsvári egyetemen. Mint középiskolai tanuló fővádlója volt a szászok és oláhok ellen Szászvároson megindított zászlósértési pernek. Mint joghallgató részt vett az erdélyi m. közművelődési egyesület szervezési munkálataiban; később ennek az egyesületnek fogalmazója volt és mint ilyen különösen az Emke-népkönyvtárakat és dalosköröket szervezte. Az 1891-ben alapított erdélyi Kárpát-egyesület főtitkára lett és nagy része volt az egyesület néprajzi múzeumának berendezésében. Kezdeményezte a helynevek magyarosításáról szóló törvényt és tagja volt (a belügyminiszter által kinevezve) annak az orsz. bizottságnak, mely ezt a törvény előkészítette. Meghalt 1903. nov. 13. Kolozsvárt.

 

Czikkei a Hunyadban (1877. 52. sz. könyvism.); az Erdélyben (1893. Radna-Borszék, A vidályi kő, 1894. Bethlen Bálint gróf, Bedő Albert, Felméri Lajos dr., 1895. Potsa József, Guzman János, Baróthi Jenő, 1896. Alvó egyesület, Diák turistáskodás, Elmaradt turista-kongressus, Kitüntetésünk, Turista ügyről, Uj turista-egyesület, 1897. Az E. K. E. ünnepe a Királykőn, 1898. Szent Erzsébet, Erzsébet kirányé emlékezete, Az Andrássy-menedékház fölavatása, 1899. Ásványvizeink a külföldi piaczokon, 1901. Székely kongressus) stb.

Szerkesztette az Erdély, turistai, fürdőügyi és néprajzi havi folyóiratot Kolozsvárt 1892-ben és 1896-tól haláláig; az Erdélyrészi Uti-Kalauzt 1895-1902-ig, négy kötet, több képpel és térképpel; az Eredélyi Hiradó cz. politikai napilapot 1887-1890 végeig, az Erdélyi Díszalbumot, Emke Emléklapot, Kossuth Emléklapot; alapította az első erdélyi élczlapot, a Virgácsot, Kolozsvárt.


Erdély 1903. 10-12. sz. arczk.

Budapesti Hirlap 1903. 313. sz.

Vasárnapi Ujság 1903. 47. sz. (Nekr.).

Pallas Nagy Lexikona XVIII. II. Pótk. 488., 1904. 504. l.

 

http://mek.niif.hu/03600/03630/html/r/r20970.htm

Powered by Spearhead Software Labs Joomla Facebook Like Button