Barangolj Velünk!

mások rólunk

Mások Rólunk

2003 július 11

"Lakodalom van az Istenszékén" [Kerekes Ibolya]

Így dalolták az Erdélyi Kárpát-Egyesület marosszéki osztályának tagjai fent az Istenszékén.
Graur Gábor alpinista és Sebestyén Laura - osztályunk tagjai - úgy döntöttek, hogy egyik kedvenc túrahelyükön (ahol még télen is sátoroztak), a természet nagy, igaz, szép templomában mondják ki a boldogító igent.
Így aztán az édesanyák, rokonok, barátok, s persze az EKE apraja-nagyja, kétévestől 77 évesig, felvonult a hegyre. A több mint 60 emberből álló násznép lázasan készülődött a nagy eseményre. Mindenki tette a dolgát: felhúzták a sátrakat, vágták a fát, hordták a vizet, főzték a gulyást - á la Zoli módra, lévén ő a főszakács -, összeállították a háromemeletes tortát "szponzorcsokoládéból", amit a napon hevítettek és sátorban tároltak, készítették a díszkaput, lakodalomra csinosították az Asztalt - így hívják a menyegzőre kiválasztott sziklatömböt. Közben egy másik csoport öltöztette a menyasszonyt. Előkerült a krinolin, a fátyol, a menyasszonyi csokor, minden kellék, ahogy az egy igazi öltöztetéshez szükséges. Még a frizura is káprázatos lett a hegyi virágoktól. Egy dolog hibádzott: a tűsarkú körömcipő helyett bakancs "ékeskedett" a menyasszony lábán. Igaz, ezt senki sem vette észre, mert eltakarta a ruha. A vőlegény bocskaiban feszített.
S volt minden, mint egy igazi lagziban: rigmusos menyasszonykikérés és -búcsúztatás, a nászmenet virágos tisztáson át vonult a kidíszített lakodalmi helyszínhez, ahol Laura, a boldog ara és Gégé, a bátor vőlegény a pap színe elé járult, mert mint a rigmusban mondta Baka, a vőfély: feljött Marosvásárhely legvagányabb papja - Tamás Endre Ottó, a Ludas utcai református egyházközég segédlelkésze -, s a Gecse utcai templom szép hangú kántora, Farkas Zoltán, hogy az ifjú pár a násznép és a Természet előtt örök hűséget esküdjön egymásnak.
Ezt követte a hagyományos gulyásparti, a torta megszegése és a közös dalolás. Hogy aztán a tábortűz és a telehold fényénél az ifjú pár elvonuljon a két fáklyával megjelölt nászsátorba. Hegyek, füvek, fák, ágak, haragzöld, azúr menny, szívünk rokonai óvják az ifjú párt, tanítsák jóra, szépre, igaz életre.


2003 augusztus 22

Akiket megbabonázott a természet
XII. EKE-vándortábor

Az 1991-ben újjáalakult, 112 éves múltra visszatekintő Erdélyi Kárpát-Egyesület ez évi vándortáborának megszervezését a marosszéki szakosztályra bízták. Több mint ezerszáz résztvevő, a hazaiakon kívül magyarországi, holland, német és egyesült államokbeli tagok ütötték fel sátraikat Ratosnyán. A három napig tartó rendezvény idején 12 gyalogtúrát szerveztek a Kelemen- és Görgényi-havasokba, de volt szekeres- kerékpáros- és honismereti túra is. Újdonságnak számított a tábori óvoda, ahol felügyeltek a kicsikre, amíg a szülők kirándultak. Minden este előadások hangzottak el, honismereti vetélkedők, fotókiállítások és diavetítések tették tartalmassá a természet szerelmeseinek találkozóját.
A Kerekes Péter és Böjthe-Beyer Barna felvételeiből összeválogatott képriport a teljesség igénye nélkül ad betekintést a tábor életbe.

2003 november 26

Az erdélyi turizmus fellendítésétől az ifjúság neveléséig [Antalfi Imola]

Ma is időszerű célkitűzés "Erdély turistasági kiművelése". Ezért hozták létre 112 évvel ezelőtt az Erdélyi Kárpát-Egyesületet (EKE), ennek érdekében tevékenykednek ma is a kirándulást, túrázást kedvelő EKE-tagok. Erdei iskola, sítanfolyam, környezetvédelem - csupán néhány az elképzeléseik közül. Az egyesület tevékenységéről Pánczél Tiborral, az EKE Marosvásárhelyi Osztályának elnökével beszélgettünk.
- Az Erdélyi Kárpát-Egyesület történelmi múltra tekint vissza: 1891-ben alakult meg Kolozsváron. Folyamatosan jöttek létre az osztályai az akkori Magyarország területén, köztük a marosszéki is. Trianon után megszüntették, tíz év kellett hozzá, hogy újra bejegyezhessék. 1945 körül újra megszüntették, beolvasztották az ONT-be. Akkorra már kinőtte magát, menedékházai voltak, üdülők voltak ügykezelésében. Az első menedékháza a Tordai hasadékban épült, ma is létezik, még nem kapta vissza, némely ingatlanról azonban nem létezik tulajdonjogot bizonyító irat. Az EKE fotókiállításokat is szervezett, az első komolyabbat az akkori Marosszéki osztály szervezte 1933-ban. 1990- ben a régi tagok, akik nem hagytak fel a természetjárással, úgy érezték, itt a lehetőség: az EKE jogutódaként Kolozsváron újra bejegyzik az Erdélyi Kárpát-Egyesületet.
- Hány osztálya van jelenleg az egyesületnek?
- Tizenhat osztálya van és 3 társszervezete, amelyek különállóak, de tagsági díjat fizetnek az EKÉ-nek, táborozásokon vesznek részt, szoros kapcsolatot tartanak. Tavaly decemberig a Marosvásárhelyi Osztály is a kolozsvárihoz tartozott, ekkor sikerült bejegyeztetni magunkat jogi személyként. Tagjaink létszáma jelenleg 70. A havi 20.000 lejes tagdíjak (diákoknak fele összeg) tíz százalékát továbbadjuk az országos szervezetnek.
- Az EKE Marosvásárhelyi osztályának "missziója" van, legalábbis így hallottam emlegetni...
- Így is mondhatjuk. Célunk az erdélyi turizmus és a Maros menti, Maros-völgyi természetjárás fellendítése, hangsúlyt fektetünk a természetvédelemre, hagyományőrzésre és a fiatal generáció nevelésére.
- Vegyük sorba őket!
- Az egyéves programunk úgy áll össze, hogy megbeszéljük, hova szeretnénk eljutni, elvinni másokat is, képesített túravezetőink milyen útvonalakat választanának. Havonta van egy meghirdetett túránk, az útvonalat pedig úgy próbáljuk megválasztani, hogy az is, aki esetleg először jön velünk, bírja ki, legyen vonzó számára. Különböző nehézségi fokozatú, egy- vagy kétnapos túrákat szervezünk, ezek fele olyan, hogy autóbusszal megyünk a hegy aljáig, következik a gyalogtúra, majd vissza szintén busszal jövünk. Ez azért fontos, mert tagjaink között sok az idős személy, ha vonatra kellene szállniuk éjnek idején, lemondanának a kirándulásról. A hangsúlyt a természetjárásra fektetjük. Ami a környezetvédelmet illeti, a túrák folyamán megismertetjük a résztvevőkkel, hogy hogyan kell vigyázni a környezetre.
- Vannak külön környezetvédelmi programjaitok?
- Sajnos, nincsenek. Tagjaink nagy része önkéntesen dolgozik, és ilyen programok kidolgozása olyan többletmunka lenne, amit nem biztos, hogy megbírna az osztály. Ezért arra gondoltunk, hogy inkább együttműködünk kimondottan környezetvédelemmel foglalkozó szervezetekkel. Ettől függetlenül, tavaly például nagyon sikeres volt az istenszéki takarító túránk, amihez hasonló, kisebb akcióink még voltak. A Fókusz Öko Központtal közösen - 3 évvel korábban - egy Maros menti takarítást is szerveztünk. A hagyományőrzésről annyit, hogy a tájak jellemzőit, a hagyományokat megismertetjük a csapattagokkal, felkeressük az útba eső emlékműveket. Mindez a túravezető feladata. De azt is mondhatjuk, hogy a természetjárás hagyományát őrizzük.
- Mi a helyzet a fiatalság nevelésével?
- Már tavaly megpróbálkoztunk egy erdeiiskola-program beindításával 2-8. osztályos gyerekek számára, a tanítóikkal együttműködve. Legalább havonta szeretnénk találkozni velük, kirándulni vinni őket, a jelesebb napokat, mint Föld napja, Víz napja együtt eltölteni. Mindezt játékosan, érdekesen, tanulságosan. Csíkszeredában már működik. Szeretnénk olyan programmá fejleszteni, hogy pályázni lehessen rá. Tanév elején kezdődne, tanévzáráskor fejeződne be párnapos táborozással, valahol a Maros völgyében.
- Milyen programokat szerveztetek idén?
- Elsőként egy túravezető-tanfolyamot szerveztünk, decembertől márciusig tartott. Körülbelül 20-an vizsgáztak sikeresen. Ez fontos volt, mert mi rendeztük idén a XII. EKE-vándortábort. Egyébként minden más tevékenységünkkel a nyári vándortáborra koncentráltunk. Ratosnyán 1200-an voltunk. Környezetvédelmi, természetismereti, hegyimentésről szóló előadásokat szerveztünk, mindennap volt egy honismereti túra is. Mindenki megtalálta a neki tettsző programot. Mindemellett megtartottuk a havi egyszeri, meghirdetett túráinkat is.
- Apropó, hegyimentőitek vannak?
- Nincsenek, de egy új rendelet szerint minden megyében, ahol balesetveszélyes helyek vannak, meg kell alakulnia egy hegyimentő- szolgálatnak. Maros megye is ide tartozik, a Kelemen-havasoknak egy része miatt indokolt lenne, de mivel közelebb van Maroshévízhez, az ottani hegyimentők látják el ezt a feladatot.
- Milyen téli programokat terveztek?
- Elsősorban sítúrákat. Reménykedünk, hogy egy közös szilveszterezés is összejön a Bogdánon. Síiskolát szeretnénk nyitni, egyelőre csak tagoknak, januártól. Hagyományos rendezvényeink közül a turistabál február végén szokott lenni.
Most ősszel kevesebbet túrázunk, inkább előadókat hívunk meg. Legutóbb dr. Nagy Sándort, a Magyar Hegyi- és Sportmászóklub elnökét láttuk vendégül, Erőss Zsolt alpinista, aki a Magyarország által hivatalosan szervezett expedícióval érte el a Mount Everestet, november 28- án tart előadást Marosvásárhelyen.
- Más tervek?
- Próbálunk rendszeres, évente ismétlődő, visszatérő túrákat is szervezni, van rá igény. Például a torockói farsangtemetés, a bekecsi hóvirágszedés, a bazsarózsamezői, nárciszmezői kirándulások. Van egy hagyományos királykői túránk, egyik kollégánk emlékének szenteljük, aki 5 évvel ezelőtt ott vesztette életét. Részt veszünk az Európa Napokon, a Marosvásárhelyi Napokon.
- Miből finanszírozzátok a programokat?
- A tagdíjakból, adományokból, pályázatokból. Az egyesületben mindenki önkéntes munkát végez, ez fontos. Most már vannak szponzoraink is.
- Milyen a kapcsolat a többi hasonló tevékenységű szervezettel?
- Jónak tartom. A nyáron a vándortábor kapcsán nagyon jól együttműködtünk a Perpetuum Mobiléval, szeretnénk ezután a környezetvédelmi programjainkba más szervezeteket is bevonni, együttműködni. Úgy érzem, mindenik kisebb egyesület törekszik az önállóságra, ami önmagában jó, de a civil szervezeteknek be kell látniuk, hogy együtt nagyszerűbb dolgokat lehet véghezvinni.

2004 szeptember 4

Turisztikai információs tábla
Tájékoztató a Kelemen- havasokról [v. gy.]

Az Erdélyi Kárpát-Egyesület a Ratosnyai Polgármesteri Hivatallal közösen a hét végén turisztikai tájékoztató táblát állított fel a községközpontban.
Az avatón Mogila Gheorghe polgármester elmondta, szeretnék, ha a turizmus fellendülne a Maros-szorosban, hiszen ez a tevékenység megélhetést is biztosíthatna az itt lakóknak. A polgármesteri hivatal, a helyi tanács nyitott a nem-kormányzati szervezetek felé, ezért állíthatta fel az ismertető táblát az EKE. Ezzel szemben viszont kételyeit fejezte ki Ábrán Péter, a Rhododendron környezetvédelmi szervezet tagja, a Kelemen Nemzeti Park tudományos munkatársa, aki elmondta, a Nemzeti Park tudományos dokumentációját a megyei környezetvédelmi hivatal dolgozta ki a Rhododendronnal közösen, a turisztikai stratégiát viszont az Örökmozgó Természetjáró Egyesület állította össze. Ennek megfelelőn - a hosszú távú tervbe foglaltak szerint - csak a kijelölt ösvényeken lehet majd megközelíteni a Kelemen-havasok bérceit, mi több, nemsokára a Rhododendron olyan ellenőrző bódékat állít fel, amelyekből önkéntesei a turistaforgalmat figyelik, természetesen tanácsokkal és útmutatásokkal is ellátják az érdeklődőket.
A Ratosnyai Polgármesteri Hivatal mellett felállított táblán kívül más típusúakat is kihelyeznek. Ezekre hasznos tanácsokat, részletesebb térképet, más környezetvédelmi ismertető anyagokat tesznek ki a Rhododendron és az Örökmozgó Természetjáró Egyesület tagjai.

2005 január 10

Tavaszi túra - januárban [Vajda György]

A napsugarak cirógatta katicabogarak is feléledtek
A szokatlanul meleg időjárás nemcsak a természetjárókat késztette a túrabakancs felhúzására, hanem még a katicabogarakat is előcsalta rejtekükből. Vasárnap az Erdélyi Kárpát-Egyesület a marosvásárhelyiek egyik kedvelt kiránduló helyére, a Cinege-tetőre megszervezte az év első túráját, amelyhez az Örökmozgó Természetjáró Egyesület és a Pro Biciclo Urbo szervezet tagjai is csatlakoztak.
A hátizsákosok mintegy 50 tagú csoportja délelőtt 10 órakor találkozott a somostetői kőmacinál. A szinte minden korosztályt felölelő csapat, megkerülve az állatkertet, a Németkalap - Cinege- tető felé vette útját. A csupasz ágak között beszűrődő napfény szép látványt kínált, s hogy ne legyen élményekben szegény a túra, még egy-egy nyúl is kiugrott a bokorból, s őzek kisebb csordája is átvonult a gerincen.
A hónak még mindig híre-hamva se volt, csak az árnyékosabb oldalon fehérlett a zúzmara. Mintegy másfél, két óra múltán a túrázók felértek a Cinege-tető mögötti gerincre, ahonnan el lehetett látni a Kelemen- havasokig, s Nyugat felé a vegyi kombinát füstje is kivehető volt. A nedves erdőszélen kész művészetnek bizonyult a tűzcsiholás, szerencsére a tapasztalt kirándulók találtak megoldást.
A hátizsákokból előkerült a szalonna, kolbász, s volt, aki alumíniumfóliába burkolt, otthon elkészített húst melegített fel. S hogy a hangulat még jobb legyen, a tarsolyból előkerült egy kis itóka is, az első túrán el nem maradhatott az új év köszöntő. Kocsis Hobo László furulyából s dorongból csángó népdalokat csalt elő a falatozók örömére.
Aztán amolyan szabadtéri fórum is kialakult, a téma természetesen a Somostető sorsa volt, s ezúttal a természetbarátok a terepen győződhettek meg arról, hogy a megyei tanács által javasolt átkötőút, amelyet e helyről végig lehet követni, egyáltalán nem járna környezetkárosítással.
S mielőtt nótaszóval ki-ki továbberedt, meglepetésként vendég is érkezett a rögtönzött szalonnasütő helyre: Csató Béla esperes szabadidőruhában, s persze rögtön áldását is adta a kirándulókra.
Páncél Tibor szervező, az EKE Marosvásárhelyi Osztályának vezetője azt üzeni a marosvásárhelyieknek, hogy csatlakozzanak az általuk szervezett túrákhoz, nemcsak, mert ott nyugalmat lelnek, hanem mert az egészségüket is karbantarthatják.

2005 január 26

Kárpát-koszorú nemzetközi túramozgalom [Mészely Réka]

Diavetítő-körút Erdélyben a 2500 kilométeres expedícióról
Kalandosnak ígérkező expedíciónak vágtak neki tavaly májusban a Kárpát-koszorú nemzetközi túramozgalom résztvevői. A több hónapi emberpróbáló túrához kapcsolódtak az Erdélyi Kárpát-Egyesület különböző osztályai.
A túra tavaly május elsején, Magyarország európai uniós csatlakozásának napján indult Orsováról. A Kárpát-koszorú főgerincét végigbarangolva, a határokon átnyúló összefogásra kívánták felszólítani az egymás szomszédságában élő nemzeteket. A közösségépítést célzó expedíció a felvidéki Dévénynél ért véget 2004. szeptember 18-án. Az alapcsapathoz bizonyos szakaszokra helyismerettel rendelkező természetjárók is csatlakoztak az EKE-osztályok tagjai közül. A Marosvásárhelyi Osztály hét tagja Borszéknél kapcsolódott a csapathoz. Az expedíció fáradt résztvevőit minden nagyobb pihenőhelyen barátsággal, meleg étellel, néhol műsoros előadással várták. Ez egy olyan felfedező- és gyűjtőút is volt egyben, melynek során rávilágítottak néprajzi, történelmi, építészeti, kultúrtöténeti értékeinkre, és igyekeztek feltárni, leltárba venni kallódó, gazdátlan, kihasználatlan kincseinket.
Általuk és velük bepillantást nyerhettek saját szűkebb hazánk kevéssé ismert vagy látogatott tájegységeibe is: Ménaság, Csíki-havasok, a Godeanu jelzetlen, úttalan útjai, vagy akár a jól ismert helyek új arcaiba: a Fogarasi-havasok májusi jégesői, viharai, a rododendron-köntösbe bújtatott Radnai ismert és kevéssé ismert ösvényei, és ami a legfontosabb volt: az emberekkel való találkozások élményei. Ez adta, adja az expedíció lényegét, mert ebben az esetben nem az egyéni ambíció, nem a személyes siker utáni vágy adott tartalmat, hanem egymás felfedezése, megismerése volt a cél.
Mert az expedíció lezártával még közel sem fejezték be az elkezdett munkát, most, értékelve és átgondolva a tapasztaltakat lehet rájönni igazából, hogy miben is van szükség a segítségükre, tapasztalatukra, tervezik a következő lépéseket, találkozókat.
A hónapokon át tartó túrázás élményéről, a számtalan leltárba vett érték felmutatásáról, a hiányok, a kihagyások, a javító észrevétel jó szándékú bemutatásáról fog szólni a január 29-én az Aquaserv (volt közüzemek) klubtermében sorra kerülő vetítés, előadás. Ez az erdélyi diavetítő-körút 10. állomása lesz Déva, Brassó, Sepsiszentgyörgy, Kommandó, Bereck, Csíkmenaság, Csíkszereda, Székelyudvarhely, Gyergyó-szentmiklós után, és Nagybánya, Szatmár, Zilah, Kolozsvár, Nagyvárad, Arad és Temesvár előtt. A KK-expedíció résztvevői valamint a vásárhelyi EKÉ-sek szeretnék minél több természetszeretővel, természetjáróval megosztani élményeiket.

Kronika, 2005. ferbuar 7.

Képes kalandozás a múlt Erdélyében

Marosvásárhelyi kiállítás Balogh Ernõ fényképeibõl
[Antal Erika, Szucher Ervin]

Balogh Ernõ geológusprofesszor, az elsõ erdélyi turisztikai lap fõszerkesztõje múlt századi fotóiból nyílt tárlat a marosvásárhelyi Bernády Ház tetõtéri kiállítótermeiben. Az Erdély című lap alapítója és fõszerkesztõje, az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) titkára, majd elnöke, tanár és környezetvédõ, aki alapos tudással térképezte fel az erdélyi táj természeti gazdagságát, falvait, hegyeit, olyan örökséget hagyva az utókorra, amelyre méltán lehetünk büszkék, és amelynek szellemiségét folytatnunk kell. Balogh Ernõ a múlt krónikása, a történelem egy szeletének megõrzõje – hangzott el a szombat esti megnyitón.
Az egykori fotográfus-tudóst a szülõföld szeretete, a népe iránti elkötelezettsége indította útjára. A súlyos, több tíz kilós, a korabeli fényképezéshez szükséges felszereléssel, nehéz körülmények között kitartóan járta Erdélyt, feltérképezte és megörökítette hagyományait, erdeit, hegyeit, városait, üdülõtelepeit, népviseletét, szokásait. Ma már nem azt a Brassót, Magyarfenest, Gyilkostót, Szovátát, Borszéket látjuk, amit õ láttat fotográfiáin. Az egykori professzor az Erdély és a Pásztortűz folyóiratot, késõbb pedig tankönyvet illusztrált felvételeivel, de iskolákban, egyetemi elõadásokon is használta õket. A fekete-fehér fotókon megcsodálhatjuk többek között a Bihar-hegység Rozsda-szakadékát, a Pádis Csodavárát, a Cenken feltárt középkori templom alapját, a verespataki aranyzúzókat, az Érchegység Detonátáját, a Gyalui-havasok Bélavárát, a magyarfenesi, már nem létezõ Jósika-kastélyt.
A Kerekes Péter Pál természetjáró és fotós által megnyitott kiállításon részt vett az egykori fotós unokája, a Magyarországon élõ ifjabb Balogh Ernõ, aki a Krónikának elmondta, nagyapja Budapestre menekített hagyatékát szinte csodával határos módon sikerült megõrizni a második világháború idején. „Kötelességemnek éreztem, hogy ezt a ritka szellemi értéket összegyűjtsem, feldolgozzam és az utókornak könynyen használható, esztétikailag is élvezhetõ formában átadjam” – mondta ifj. Balogh Ernõ.
A Bernády Házban két hétig látogatható tárlat anyaga a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumból érkezett Vásárhelyre, de bemutatták már Magyarország több városában, így Budapesten is.


Hegynapok Marosvásárhely, résztvevok benyomásai

From: Andrei Simu
Subject: Re: Zilele Muntelui la Tg-Mures – impresii

Salutare,

in week-end am fost la TG-Mures la zilele muntelui :D Vineri seara ajung cam deodata cu Horia care venea de data asta dinspre Sibiu , si vad a N-a oara proiectia lui cu K2. In sala unde s-a proiectat diaporama lume destul de multa si cu pofta de intrebari dupa terminarea proiectiei. Chiar in fata mea au stat trei domni care insa au vorbit non-stop pe timpul proiectiei ... pe ei probabil nu prea ii interesa ...restul salii, prestatie exemplara :)
Dupa proiectie si intrebari mergem cu organizatorii la o terasa in complexul "week-end" sa mai povestim. Vedem pe un lap-top un film facut de schiorii din TG-MS , un film fain de tot pe care vi-l recomanda sa vi-l procurati daca puteti. Povestim cu Joe Indianu (venit si el sa proiecteze imagini din Jannak 2004), Luci, Laci iarashi Luci (Hamlet), Robi si Sabin Muresan ... care , se vede de la o posta ca e "capul" activitatilor, si asta nu pt. ca asa a vrut el , ci pt. ca asa a vrut schela pe care se sprijina panoul de catarat :D
PE la 1:30 ne retragem , pt. ca sambata e o zi plina de evenimente sportive si nu vrem sa le ratam. La 10 dimneata , dupa o cafea suntem pe platou , langa Zoo si luam startul la cross, prin padure, 6km. Concurentii locali se pare ca alearga mult si des, asa ca eu raman mai in urma (cu fetele :D). Horia trage tare si iese pe 5. Nici nu terminam bine cu cross-ul si aflam ca urmeaza un concurs de orientare prin TG-MS pe biciclete. Noi nu avem biciclete dar "{ne-ar place sa concuram" asa ca pana la urma obtinem de la Robike(multumim inca o data) doua tandemuri si ne impartim pe echipe : Horia+ Alice si eu+Luci . Luam harta de la organizatori si plecam in cautarea check-pointurilor prin Mures. Dupa aproape doua ore de pedalat ajungem la finnish, asta dupa ce am starnit curiozitatea multor cetateni cu tandemurile :D Ne retragem sa mancam de pranz si sa dormim un pic si la 5 suntem inapoi la "week-end" la panou , e concurs de catarat. Un regulament straniu dar absolute suficient pt. micutul panou amplasat pe malul Muresului. Voie buna si primele beri domina atmosfera. Se fac glume si dupa terminarea probelor e concurs pe panou se premiaza concurentii la toate concursurile zilei. Mai avem cam o ora la dspoziitie panoul si dam un traseu de boulder , la care incercam sa-i rezolvam pasul eu, Luci, MArc si Jaxon dar e cam intins. Facem o poza de grup cu toti concurentii la toate concursurile , si mergem sa mancam ceva :) Apoi la Apollo e chef organizat si ne miscam un pic (cat ne mai permitem dupa o zi plina de "alergatruri"). Pe la 2 cedam oboselii si ne retragem la somn. Duminica dimineata e programata excursie in Cheile Turzii.
Ajungem pe la 12 in chei, si ne oprim la traseele din poteca , unde e mai umbra.Caldura mare de tot ! Dau o tura prin chei cu Diana care nu a fost pe acolo niciodata si la Scorush il intalnesc pe Doru Iuga , care sta la povesti cu Rudy (din Oradea , dar venit cu noi dinspre aceleashi zile ale muntelui din MS). NE bucuram de reintalnire si ii dau sfaturi lui Doru(care e cu o scoala de alpinism acolo) sa nu fie prea aspru cu incepatorii (la notare) :D. Ma intorc la cei mai hotarati sa catere si ma dau si eu pe Figaro . Apoi pe la 3 ne despartim de baietii din MS si pornim spre cabana sa mancam si sa plecam in lungul drum spre casa. Ne despartim greu de ei, pt. ca ne-a placut compania lor, si binenteles facem planuri de revedere, ori la Herculane , ori la Balea (la un ultim schi anu' asta), ori tot in chei , ori chiar intr-o eventuala expeditie comuna prin Caucaz. Variante exista multe si "avantajele telefoniei mobile" ne vor facilita cu siguranta o revedere :D Va multumim pentru organizare si sa ne revedem cat mai curand,
MArdale


From: Sorin Tomutiu
Subject: Zilele Muntelui la Tg-Mures - impresii 2

Dragi prieteni ai muntelui,
Joi si vineri seara (imi pare rau ca nu am putut participa la toate actiuniel) am avut ocazia fericita de a participa la proiectiile din cadrul "Zilelor muntelui" de la Targu-Mures. Am fost prin muntii nostri dragi dar si prin cei din afara tarii. Din punctul meu de vedere a fost o reusita. Felicitari organizatorilor! Cu speranta ca "Zilele muntelui" din Targu Mures vor deveni o manifestare cu traditie, de care cei prezenti (si nu numai) la actuala manifestare au nevoie,

Sorin Tomutiu

Powered by Spearhead Software Labs Joomla Facebook Like Button