Barangolj Velünk!

Üvegcsür

GÖRGÉNYÜVEGCSŰR

Eredete, története

A telephelyet valamikor őserdő borította, mely a görgényi havasok része volt. A görgényszentimrei várral együtt ezek az erdők állami tulajdont képeztek, 1734-től Bornemissza báró bérelte őket.
A báró növelni akarta jövedelmét, ezért alattvalóinak felhasználásával megkezdte az erdők kitermelését, és a rönkök hasznosítását. Az ifjú Bornemissza János többször vadászott itt osztrák barátaival. Az erdők barangolása idején rábukkantak a kvarckavicsra, kvarchomokra, mely az üveggyártás alapanyaga. Bőven volt itt bükkfa is, amely ugyancsak nélkülözhetetlen az üveggyártásban. A fiatal bárót osztrák vendégei arra biztatták, hogy létesítsen itt üvegfúvó manufaktúrát, más szóval "üvegcsűrt".
Az 1778-ban létesített manufaktúrától ered a falu neve.
Az 1790-1794-es egyházi iratokban még "Huttensi eklézsia"-ként szerepel az új település.
A kvarckavics és a bükkfa ott volt a közelben igen nagy mennyiségben. Már csak a tapasztalt üvegfúvó-gyártó mesterek hiányoztak.
1778-ban a báró kilenc mestert hozatott, akik családjukkal együtt jöttek Csehországból, Morvaországból, Bajorországból és Olaszországból. Ezekben az országokban már jelentős múltja volt az üvegolvasztásnak és fúvásnak. Álljon itt az első mesterek neve: Blasko Franci, Bolian Hanzi, Fraidonfer Hanz, Fraidonfer Jakob, Kellner Josef, Straff Franci és Wolf Franz. A fadöntők egyik részét a közeli román falukból telepítette a báró. A szekeres fuvarozókat, rönkhúzatókat és az ácsokat a gyergyói, udvarhelyszéki és a küküllő menti falvakból hívta. Ezeknek a családi nevei: Szász, Benkő, Vass, Menyhárt…
Kezdetkor az üvegcsűr a Felső Völgybe épült meg, majd 1783-ban fennebb költöztették a mai kultúrotthon helyére.
Az ipari telep 1783-ban leégett, de már ugyanabban az évben újra építették a mostani iskolapark helyén.
A báró nagylelkűen viselkedett az üvegkészítő mesterekkel, munkásokkal. A letarolt erdők helyét ingyen nekik osztotta ki.
1781-ben fából római-katolikus kápolnát emeltetett részükre, majd 1785-ben idehozatta Lukács György kántort.
A munkások gyerekeit a saját házában imádkozni és vallási énekekre tanította, függetlenül a vallási hovatartozásuktól. Mivelhogy a manufaktúra sikeresen működött, minőségi cikkeket állított elő, így a munkások és azok családjai is boldogan éltek. Az üvegpoharak, palackok, ablaküvegek és egyebek, teret hódítottak számos környező helységben, megyében.
1789-ben a báró újabb családokat hozott. Görgényszentimréről jött a Finna és a Salati család. Kásváról Boari, Bloj, Fola, Dobrean, Lucaciu, Hãrsan és a Maris család. Magyaró községből kerültek ide a Darabontok, Radnótfájáról a Csorvásiak, míg Erdőcsinádról a Csinádiak. Nagybánya vidékéről, illetve Besztercéről a Bocskai család (Bocskai István volt erdélyi fejedelem leszegényedett leszármazottjai!).
1789-től az ipartelepet, az üveghutát már Üvegcsűrnek hívták. Az anyagi jólét magas szintre emelkedett. A férfiak a "műhelyben", az erdőben dolgoztak, a nők otthon a gazdasági munkát végezték, gondozták és nevelték a gyermekeiket. Akkoriban Üvegcsűrön nem volt ritkaság a 8,9,10,12 sőt a 14 gyermekes család.
1796-ban építették az első rendes méretű magánházat.
1798-ban a báró beleegyezett, hogy a református vallásúak kis templomot építsenek, fel is épült 1802-1804 között. Ez még fából készült. E templomot 1904-1905-ben korszerűsítették, akkor nyerte el a mai formáját.
1820-ban a román ajkúaknak is templomot emeltetett a báró. A manufaktúra termékei egyre keresettebbek lettek, ezért Bornemissza báró 1835-ben újabb német szakembereket hozott a Bihar megyei Fekete Erdőből. Így telepedett meg itt a Belder, Harthauer. Wachan és Stuller család. A műhelyek körül körkörösen épültek a házak. A falu közigazgatásilag Kásva községhez tartozott. A lakosok ott fizettek adót.
1847-ben Görgényüvegcsűr hivatalosan is önálló községgé vált. Ennek első polgármestere, községbírája a közmegbecsülésnek örvendő román ajkú Husar Petru volt; majd őt váltotta fel Márton György.
1871-ben hirtelen megfogyatkozik a kvarckavics így ezt az alapanyagot nagy költségekkel és nehézségekkel Besztercéről kellett hozatni. Ekkortól az üveggyártás már veszteséges volt, a báró a manufaktúra bezárására gondolt. Tűzvész is pusztított (úgy tűnik, hogy köze volt Bornemissza Leopoldnak) így minden földig égett.
A munka nélkül maradt üvegfúvó mesterek szétszéledtek. Egy részük visszatért Fekete Erdőbe, hisz ott éltek rokonaik, mások viszont Medgyesen kötöttek ki. Több mint 600 üvegcsűri, vagyis 156 család helyben maradt és nehéz küzdelmet vívott a túlélésért, új életfeltételek teremtéséért.
Utódaik napjainkban is fakitermelést, faszénégetést és fuvarozást végeznek. Az itt maradók másik része megtanulta a kőfaragást és a házépítést. Szaktudásuk jó híre elterjedt az egész országban.
Ma, távoli vidékeken is jobban ismerik őket, kőfaragóként, építész szakemberként, fakitermelőként, mint hajdani üvegfúvókat.
A falunak több mint száz évig nem volt iskolája.
Az 1871-es írásbeli feljegyzés olyan helyi iskolát említ, amelynek még nem voltak külön tantermei. Ekkor az írást-olvasást a kántor-tanító lakásában tanulták.
1873-1875 között építették fel az első iskolát két tanteremmel és tanítói lakrésszel. Alig néhány hónap elteltével 1875-ben a lakosság elhatározta a római katolikus templom építését ami 1879-ben el is készült.
1884-ben jött létre a közbirtokosság, hogy a lakosság telkeket vásárolhasson. Ez lehetővé tette az erdők és legelők vásárlását is.
Az iskola egyre fejlődött és gazdagodott. 1884-ben 84, míg1891-ben 196 tanulója volt, így szaporodott a tanítók száma is: 1894-ben már három pedagógus oktatta-nevelte őket. A tanítás nyelve a magyar volt. Ez lehetett az egyik oka, hogy Gampe Ferenc iskolaigazgató közbenjárásával 1897-ben 147 lakos kérte nevének magyarosítását.
1899-1900 között felépült a harmadik tanterem; ez külön épületben kapott helyet, amelyet jelenleg, átalakítva tornateremként használunk. Ebben a külön épületben Benke Mór református tanító oktatta a gyermekeket.
Ha a szaporulatot vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy 1871-ben 600, 1880-ban 961, 1900-ban 1120 lakosa volt Görgényüvegcsűrnek. Ekkor a házak száma elérte a 221-et.
1904-tõl már óvoda is működött 1918-ig.
1911-ben, fenn a dombon, új román templom épült fel, immár a negyedik.
Az I. világháború kitörése miatt sokan elhagyták a falut. Számos legény és családapa elesett a harctéren.
Ezek igen nehéz évek voltak, de e "röghöz" való ragaszkodás, a közösség összetartó ereje legyőzött minden akadályt.
1919-ben kinevezték az ötödik tanítót, aki román anyanyelvű volt, így a román ajkúak anyanyelvükön tanulhattak.
A politikai hatásokon felülemelkedve a két világháború között, úgy a faluban, mint az iskolában a humanista szellemuralkodott.
Ebben élen jártak a tanítók, akik mindig becsülték az egyszerű embereket.
Hálával gondolunk Lukács György, Antalfi József, Török Lőrinc, Gampe Boros Ferenc, Bartha István, Nemes Rozália, Dan Crãciun, Suceava Vasile, Pop Ştefan, Boari Ioan, Sipos Nicolae, Ungur Grigore és Victoria tanítókra, s nem utolsó sorban falunk szülötteire: Bocskai Tamásra, Kórodi Lászlóra, Kórodi Viktóriára, Bálint Ferencre és másokra.
A II. világháború tönkre tette a falut.
Szegénység és éhség lett úrrá. Az orosz katonák öt hétig tanyáztak itt. A falu melletti Oszoj nevű helyen kegyetlen harcok dúltak. Ennek bizonyítéka a faluban lévő orosz temető, melyben 1170 közkatona és 18 altiszt, tiszt nyugossza örök álmát.
A sors felelősségteljes döntések elé állította településünket, ugyanis újra meg kellett szervezni a községet, az iskolát, el kellett tüntetni a II. világháború kegyetlen pusztításainak a nyomait.
Gáll István, László József, Dunca Aurel, Hortáver Erzsébet iskolaigazgatók irányításával a pedagógusok megértéssel, szeretettel közeledtek a gyermekekhez és a lakossághoz. Mindegyik üvegcsűri lakos részt vállalt az út javításában, vasárnap pedig javították az osztálytermeket és azok berendezéseit.
1947-ben a falu megvásárolt egy nagy épületet, amelyben helyet kapott a vegyes üzlet és a polgármesteri hivatal.
1948 tavaszán a községházába sikerült bevezettetni a telefont. Ugyanebben az évben elhatározzák a 400 ülőhelyes kultúrotthon felépítését. A tervben szerepelt öt kisebb helyiség építése is. Ez a komplex kultúrotthon a lakosság pénzbeli és kétkezi munkájával 1956-ra készült el.
Üvegcsűr szerencséjére 1950-ben erdei utat kezdtek építeni a Kétág felé. Ez az építkezés 8 évig folyamatos munkát és bő keresetet biztosított a falu férfiainak. Ráadásként jól jött, hogy a falu felső végén jó nagy pászmán teljesen levágták az erdőt és ezen a megtisztult területen 70 család kapott telket, házhelyet László József, most már mint jegyző közbenjárásával.
1957-1963 között lezajlott egy új iskolaépület készítése. Az állam pénzbeli hozzájárulásán túl a lakosság is oroszlánrészt vállalt az építkezésben. Minden tekintetben támogatták László József majd László Izabella igazgatók lelkes szervezőmunkáját. E házaspár a nehéz helyzetekben is megoldást talált az építkezés folytatására, a falu szépítésére, kétkezi munkájukkal is, nagyon sokszor a családi kassza rovására. Erkölcsi jó példát mutattak, meg tudták nyerni a felettes szervek támogatását, meggyőzték Üvegcsűr lakosságát az építkezés fontosságáról, a nép ezért örökre lelkébe fogadta. A felnőtteken kívül az ifjakat is mozgósították, így sikerült felépíteni a 10 tantermes, laboratóriummal és könyvtárral, tanári szobával is ellátott iskolát. Úgy tervezték és építették (az iskolát), hogy később még egy vagy két szintet lehessen ráépíteni. 1963-ban megtörtént az ünnepélyes felavatás.
Egy év elteltével az 1900-ban emelt épületen általános nagyjavítást végeztek. Ebben helyet kapott az óvoda. Ezt a nagy termet 1970 óta tornateremként használják.

A település tengerszint feletti 550 m magasságban fekszik, Kásva - Üvegcsür patak felső folyásánál, a Görgény folyó jobb ágánál és mintegy 2000 lakosa van.

Az adatok nagyrésze a www.uvegcsur.as.ro honlapról származik.
Fotók:

Powered by Spearhead Software Labs Joomla Facebook Like Button