Barangolj Velünk!

2013.11.29 - Népújság - Magyarok a világ nyolcezresein

Beszámoltak a legmagasabb csúcsok  ostromlói

Szerdán este zsúfolásig megtelt a  marosvásárhelyi Bod Péter Diakóniai Központ: az  Erdélyi Kárpát-Egyesület  szervezésében Kollár Lajos, Mécs  László hegymászóval együtt, a Magyarok a  világ nyolcezresein expedíciósorozatról  számolt be az érdeklődőknek. Az előző  alkalmakkor Erőss Zsolt erdélyi alpinista, sokak  barátja jött el ezekre a találkozókra, de amint  erről többször is írtunk, ő az idén  életét vesztette a Kancsendzönga csúcs alatt.

A vetített előadás az expedíciók  történetét foglalta össze dióhéjban.  Érdekes volt feleleveníteni azokat a mozzanatokat, amelyeket  – elsősorban azok, akik rendszeresen eljöttek a  rendezvényekre – már hallhattunk. Az  expedíciószervező-vezető Kollár Lajos semmit  sem rejtett véka alá. Mécs Lászlóval –  mindketten Erőss Zsolt jó barátai voltak – hitelesen  adták vissza mindazt, ami 2003-tól 2013-ig történt  ezeken az expedíciókon. 2002-ben született meg az ötlet,  hogy magyar hegymászók másszák meg a világ  összes 8000 méternél magasabb hegycsúcsát,  és ezzel zárkózzanak fel azon nemzetekhez, amelyek  alpinistái élen járnak ezen a téren. Ekkor öt  hegycsúcsot már maguk mögött tudtak a magyarok.  Nehéz és megerőltető  utánajárással, szervezéssel, meggyőző  munkával sikerült az anyagiakat előteremteni, és ami  ennél fontosabb, kialakult egy olyan hegymászó csapat,  amely képes volt erre a teljesítményre. Ebben a csapatban  vitathatatlanul Erőss Zsolt volt a legjobb, aki nemcsak fizikailag  és pszichikailag volt a legelszántabb hegymászó,  hanem olyan fantasztikus képességekkel rendelkezett, amivel  több esetben is ösztönzőleg hatott társaira. Az is  igaz – mondta Kollár Lajos –, hogy fanatikus  elszántsága miatt nem egy esetben tolta ki  képességeinek határait a végletekig, és csak  a szerencsének köszönhetően menekült meg olyan  helyzetekből, amelyekhez hasonlók adott esetben mások  számára végzetesnek bizonyultak. 

Az expedícióvezető elmondta, a siker nem minden esetben a  csúcsmászást vállalók fizikai és  mentális erőnlététől függött. Az  időjárási viszontagságok mellett sokszor olyan  körülményekkel is szembe kellett nézniük, mint  Katmanduban a forradalom, nemegyszer tört ki lázadás a  hordárok között, sarcolták őket maoista  "szabadság-harcosok". És ami a legszomorúbb  – de kockázati tényező – több társukat  is elvesztették az expedíciók során. A  kudarcokért éles bírálat érte őket,  leginkább a szervezőt, de a csapat tagjait is, és nem volt  könnyû azokkal felvenni a "harcot", akik  etikátlanul, a szakmát nem ismerve, koholt vádakkal  illették azokat, akik, vállalva az embertelen  körülményeket, megpróbáltak sikereket  elérni a magyar hegymászósportnak. 

Természetesen az élménybeszámolóból  nem maradt ki a legutóbbi, Erőss Zsolt és  ígéretes hegymászó társa, Kiss Péter  életébe kerülő idéni Kancsendzönga- expedíció sem. Sőt, az előadást  követően – miután többen is igen keményen  kérdőre vonták Kollár Lajost a  történtekért – több mint két  órán át, percnyi pontossággal, részletekbe  menően mesélték el a két hegymászó  életének feltételezett utolsó napját. 

– Azért jöttünk, hogy a kérdésekre  válaszoljunk, nincs rejtegetnivalónk, csak ne vádoljanak,  akik nem ismerik a szakmát – mondta a  Népújságnak Kollár Lajos, aki  kérdésünkre azt is kijelentette, hogy az  áldozatoktól eltekintve megérte az  expedíciózás, hiszen soha ilyen sikereket nem ért el  a magyar hegymászósport. Azok számára, akik azzal  vádolták az expedícióvezetőt, hogy ez nem is  sport, hanem óriási üzlet, elmondta, devizahitele van,  adósságai vannak a mai napig, és egyik  hegymászótársa sem gazdagodott meg. Távolról  sem erről van szó. Ami pedig Kiss Péter és  Erőss Zsolt halálát illeti, "első  kézből" megtudhattuk, hogy apró tévedések  balszerencsés egybeesése okozta, de azt nem szabad figyelmen  kívül hagyni, hogy ott, fent a hegyen, a  halálzónában a döntés felelőssége  elsősorban a hegymászót terheli. Erőss Zsolt  kiváló erőnlétben volt a csúcson, vígan  üdvözölte az alaptáborban levőket, majd a  hosszú megterhelés után – hiszen világrekordba  illő kísérletként 24 órája  mászott –, szervezete felmondta a szolgálatot. Kiss  Péter pedig megpróbált segíteni Zsolton, de  valószínûleg ő is elfáradt, nem tudta  koordinálni a mozgását, megcsúszott és  lezuhant. Lehet boncolgatni a körülményeket, a helyzetet  (ezekre az elmondottak alapján még visszatérünk), de a  tényeken változtatni nem. Erőss Zsolt marad a legnagyobb  magyar hegymászó, aki talán sorsával  megbékülve maradt ott, ahova a legtöbbször vágyott.  Az expedíciózást egyelőre nem folytatják,  bár úgy érzik, az ő elvárása az lenne,  hogy "az elkezdett munkát befejezzék".

 

szerző: Vajda György
http://www.e-nepujsag.ro/op/article/magyarok-vil%C3%A1g-nyolcezresein

Powered by Spearhead Software Labs Joomla Facebook Like Button