Barangolj Velünk!

A Csalhó vonzalmában

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

A Keleti-Kárpátok egyik legformagazdagabb hegytömbje a Csalhó, mely főleg rengeteg bizarr sziklájával vonja magára az arra járók figyelmét. Ezt mészkővel vegyes konglomerátum összetételének köszönheti, melyből hosszú idők folyamán az erózió különböző hatása hozta létre a furábbnál furább alakzatokat.
2015 július 3-5 között 18 marosvásárhelyi EKÉ-s újra bakancsot húzott és elindult felfedezni a Csalhó csodálatos sziklaképződményeit. Túránk kiinduló pontja a 780 m magasan fekvő Durău (Duró) üdülőtelep volt, melyet magunk mögött hagyva a piros sávos úton indulunk el és alig egy órányi járás után megérkezünk az 1220 m magasan fekvő Fântânele menedékházhoz. Az elénk táruló táj lenyűgöző, a Baciu sziklái, az égbe emelkedő Panaghia sziklatorony meg a Tóka csúcs (Toaca, 1904 m) mint megannyi óriás őrködnek az impozáns hegy felett. Kis pihenő után forrásvizet töltöttünk kulacsainkba, mivel felfele menet erre nincs több lehetőség, majd folytattuk utunkat.

Darabont Kucsmája - CsalhóA Lapos-kő (Piatra Lată, 1737 m) platószegélyét elérve egy sziklaalakzatot, a Darabont Kucsmáját -1es fotó- (Căciula Dorobanţului) láthatjuk őrködni a táj felett, valamint délkeletre tőle a Remete Tornyát (Turnul Sihastrului), szerényen meghúzódva a fenyvesek között. Hátunk mögött, a völgyben a Békási víztároló nyúlványa látszik. Alig tettünk néhány métert és a Baciu sziklái bukkantak elő a napkorong aranysárga fényében fürödve, komoly próbatétel elé állítva a fényképezőgépem szenzorját. A fenyveseket fokozatosan a boróka és a törpefenyő váltja fel, és e törpék birodalmát egy több mint 70 m magas óriás, a Panaghia szikla (1776 m) uralja. Vegyes érzelmekkel haladok el mellette, hirtelen nagyon kicsinek és jelentéktelennek érzem magam, akár a hangya az elefánt mellett. E sziklaóriás északi részén a Panaghia Vályú, a délkeletin a Nagy Vályú található, mely utóbbi levezet a Dochia Sziklájához. Az ösvényünk a Tóka (Toaca) vonulatának a keleti oldalán halad tovább,a szintvonal mentén,amelyen libasorban haladva értünk a csúcs lábánál levő meteoházhoz. Ha már itt voltunk, tettünk egy kitérőt a Tóka csúcsára is, ahol egy meteorológiai obszervatórium is van. Elragadó volt a táj varázsa, az elénk táruló panorámával, de sietnünk kellett, hogy még sötétedés előtt elérjünk szállásunkra, a Dochia menedékházhoz. Elbúcsúztunk a csúcstól, és alig 3/4 óra mulva fent voltunk a Leszpez csúcsán (1805 m), ahonnan már csupán körülbelül kétszáz méterre van a Dochia.
Az 1750 m-en fekvő menedékház igazi gyöngyszeme hegyeinknek, bármely többcsillagos-margarétás panzió komfortját biztosítja. Hőszigetelt ablakai, hőközpontjai, fűtött szobái vannak, a vécék szenzoros vízcsapokkal ellátva, saját konyhája, ebédlője van, plazmatévével, internet hozzáféréssel, konferenciateremmel. És ami pedig a legjobb, hogy mindez a hazai turista zsebéhez szabva. Az idelátogatót a hegy szépsége, a barátságos fogadtatás, a jó étel és kiszolgálás visszatérő vendéggé teszi, és aki már járt itt, szívesen jön vissza.
Este, lefekvés előtt összegezzük a napi túrát: az út hossza 8 – 8,5 km, 1170 m szintkülönbséggel, amit kényelmes tempóban, pihenőkkel, étkezéssel, fotózással meg a Tóka csúcsi kitérővel együtt kb. 7 óra alatt tettük meg.
A második nap csapatunk egy része korán kelt, a reggeli pirkadatban odaköszönt a Detunáta szikláinak, majd a fényképezőgépeket és állványokat előkészítve várta a napfelkeltét. Szégyenlősen ébredt a Nap, csak hosszas várakozás után volt hajlandó előbújni a felhők mögül, ezért kissé csalódottan tértünk vissza szobáinkba és abban a reményben, hogy a másnapi napfelkelte szebb lesz, készülünk az aznapi túránkra. A Csalhó keleti oldalán egészen különleges, bizarr sziklatömbök, sziklaóriások vártak ránk. A menedékházat elhagyva a piros sávos ösvényen indultunk lefele. A sátorozó helyről jól látható a Csalhó legmagasabb pontja, az 1907 méter magas Nagy-Aklos (Ocolaşul Mare) platója, vele szemben pedig a Gedeon Lapos Köve (Piatra Lată din Ghedeon). A Gedeon robusztos sziklái között meredek, törmelékes lejtőn ereszkedtünk, majd az Ursaria-vályút (Jgheabul Ursariei 1616 m) keresztezve ösvényünk fenyvesek között kanyarog tovább, mígnem kiérünk a Kis-Aklos (Ocolaşului Mic) sziklákkal teleszórt platójára, melyet a Butu Tornyai zárnak (Turnul lui Butu şi Ana). A bővizű forrással szemben egy fenyőgerendákból épített védkunyhó látható, ahol az elfáradt turista megpihenhet, vagy akár alhat is. A plató alatt, 1635 m-en a Miron-buglyái (Clăile lui Miron) mint mesebeli vár tornyai magasodnak az ég felé. Lassan és figyelmesen ereszkedtünk tovább,egy felfele jövő csoport óvatosságra intett,viperát láttak az ösvény mellett. Szerencsére mi már nem találkoztunk vele, így incidens nélkül értünk le az Apácák Tisztására (Poiana Maicilor 1326 m), mely ideális hely a visszapillantásra: keletről hosszú sorfalat állnak a fehér sziklaoszlopok, melyeket a Kis-Aklos meredek falai zárnak. Innen visszafele indultunk, részben ugyanazon az úton. A Miron-buglyáit elhagyva egy kis kitérőt tettünk és felmentünk a Kis-Aklos Teraszára (Terasa Ocolaşului Mic ), ahonnan más perspektívából láthatjuk nemcsak a Miron-buglyáit meg a Butu-tornyát, hanem a Dór-oszlopokat (Coloanele Dorice), valamint a Nagy-Aklos meredek szikláit és oldalfalát, melynek a nyugati oldalán vezető ösvényén térünk majd vissza a menedékházhoz.

Dór-oszlopok - CsalhóA Dór-oszlopok felé haladva egy fél tucat havasi gyopárt találtunk, ami nagy örömmel és lelkesedéssel töltött el. Sorban álltunk, hogy lefotózhassuk. A Nagy-Aklos falaihoz közeledve, kis időre megfeledkeztünk hegyeink és az EKE szimbólumáról, mivel figyelmünket újabb hatalmas sziklaoszlopok kötötték le impozáns látványukkal, s ezeket sem hagyhattuk fotózás nélkül. [2. fotó –(Nagy Aklos sziklafalai)]. Jelzetlen ösvényen haladtunk tovább a Gardul Ocolasului vagy más néven a Brâna Ocolasului Mare-n. Rengeteg havasi gyopárt találtunk az ösvény mellett is, így hát óvatosan lépkedtünk, hogy le ne tapossuk. Utunk kivezet a Kalap nyeregbe (La Pălărie, 1743m).

Gardul Stănilelor sziklafal - CsalhóInnen a Gardul Stănilelor sziklafallal, [3. fotó] - és az alatta húzódó Petru Vodă-vályúval párhuzamosan haladtunk, majd a piros kereszttel jelzett útvonalon a Könnyező sziklát (Piatra Lăcrimată) érintve értünk vissza a menedékházhoz.
A második napi 15 kilométert és 1100m szintkülönbséget pihenőkkel, kajaszünetekkel, fotózással és napozással együtt 9 óra alatt tettük meg.

A harmadik nap komótosan keltünk és készülődtünk hazafele. A piros kereszttel jelzett ösvényen a Dörgő-vízesés (Duruitoarea, 1021m) felé indultunk vissza. Utunk a Csalhó egyik kolostora mellett haladt el. A Moldva egykori fejedelméről, Ştefan cel Mare-ról elnevezett zarándokhelyet mély csend és nyugalom fémjelzi. A távolban a Pásztor Szikla (Piatra Ciobanului) figyelte kíváncsian csapatunkat, majd nemsokára elértük a Könnyező sziklát, [4. fotó] - amelyet a reggeli nap sugarai mintha vigasztaltak volna.

Könnyező szikla - CsalhóLefele érintettünk egy pár különleges részt, a Piciorul Şchiop nyerget (1765m), a Poliţa cu Ariniş-t (1622m), ez utóbbi egy keskeny lépcsőzetes terasz, ahol egy itt honos égerfa, a hamvas éger található. Ezután kereszteztük az Ariniş-vályút, majd a Poliţa Scăiuşi-t (1421m) elhagyva egy meredekebb ereszkedő után megérkeztünk a Dörgő-vízeséshez [5. fotó]. Nevét a mintegy 25 méter magasból alázúduló víz dübörgéséről kapta. Szemet gyönyörködtető látvány amint a napsugarak megfürödnek a fátyolosan lehulló vízcseppekben.
Sok itt a turista, de a sportcipős, szandálos kíváncsiskodók tömege is, akik mobiltelefonokkal, táblagépekkel fotóznak, fotóztatják magukat, hadd tudja meg a világ apraja-nagyja, hogy ők itt jártak, s ha már itt voltak, itt hagyják ,,névjegykártyáikat” is: pet-palackokat, zacskókat s egyebeket, amiket majd mások szednek össze utánuk. De hát ez így van minálunk...


Dörgő-vízesés - CsalhóLefele sétálva magunk mögött hagytuk a Borzok Tisztását (Poiana Viezuri, 1189 m), ahonnan a sárga háromszöggel jelzett ösvényen el lehet jutni a Fântânele menedékházhoz, majd a Durău üdülőtelepet és az Izvorul Muntelui menedékházat összekötő aszfaltozott utat keresztezve, a Bucur patakával (Pârâul lui Bucur) párhuzamosan haladva, lucfenyő és bükkfa erdőn keresztül értünk vissza Durău-ba.
A statisztikai adatok szerint a harmadik napi 8 kilométert és 1020 m szintkülönbséget lefele jövet, kb. 6 óra alatt tettünk meg.
Köszönettel tartozom az égieknek a jó időért és csapattársaimnak, akik jelenlétükkel megtiszteltek és magukkal hozták humoros hangulatukat,a felfedezés vágyát és a közös siker örömét.

Hajrá EKE!
Barangolj Velünk!

Powered by Spearhead Software Labs Joomla Facebook Like Button