Barangolj Velünk!

Hétvége a szlovák paradicsomban (Berekméri Ágnes)

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

Hétvége a szlovák paradicsomban

 

2005. október 15-19 között részt vettem egy hosszú-hétvégi túrán, a Szlovák Paradicsomban (Slovenský Raj, 600m-1058m), azaz a Káposztafalvi-karszt területén, régi neve: Felvidék Paradicsoma.

A Szlovák Paradicsom nemzeti park az észak-nyugati Kárpátokban, Szlovákia keleti részén található, az Alacsony-Tátra mellett. Délről a Szlovák érchegység (Aggteleki-karszt), északról pedig a Lőcsei hegység határolja. Környezetében található nagyobb városok: Igló, Kassa, Rozsnyó.

1964-ben védett területté, 1988-ban kormányrendelet alapján nemzeti parkká nyilvánították. 19763 hektáros területéből 13011 ha szigorúan védett. A valamikori, egy területi egységet alkotó terepet a folyók (Hernád, Hnilec) és patakok (Vel'ký Sokol, Suchá Belá, Biely Potok) szelték fel kisebb és nagyobb területekre, amelyek aztán évezredek alatt kialakították a völgyszakadékokkal és vízesésekkel tűzdelt arculatát (Kysel', Piecky, Sokolina Dolina, Zejmarská Roklina).

A karsztos terület szűk völgyszorosokkal és kanyonokkal van tele, amiken az átkelést vas- és fémlétrák (melyek olykor 10-20 m magasak), pallók, fatörzs- és doronglétra-hídak, sziklafalba rögzített fémtálcák és láncok segítik, miközben mellettünk vízesések tömege zúdul a mélybe. Mivel ezen átkelő alkalmatosságok évenkénti felújítása jelentős feladatot jelent a Nemzeti Park fenntartóinak, 40 szlovák korona (kb.40-50 ezer lej) összegű belépőt kell vásárolni a kiépített túraútvonalak igénybevételéhez.

A gyalogtúrák egésznaposak (reggel 8 órától este 6-7 óráig tartottak a mi túráink), fizikálisan nem nehezek, átlagosan sportos erőnléttel, magabiztos koordinációval végigjárhatóak, azonban számolni kell azzal, hogy a zord időjárás jelentősen nehezítheti a túrákat. Nem annyira veszélyesek a szakaszok, ha az ember a fémtálcák váltakozása közben elvétene egy lépést, még mindig ott van a kapaszkodó lánc, de ha egyéb okból az sem jön össze, akkor is vízbe esik. A Sokolina Dolina a magas sziklafalával azonban már sokkal nagyobb kihívást jelent. Ugyan végig van létra és kapaszkodási lehetőség, de a létrák tetejéről már elég nagyot lehet zuhanni, ha valami nem jönne össze... Tériszonyosoknak ezért semmiképpen nem ajánlanám! A szurdokok túráin a meredek létrák, szűk folyosók miatt csak a felfelé haladó forgalom engedélyezett, csak ez irányban járhatóak, tehát nincs visszafordulási lehetőség - ha ezt valaki mégis megtenné, turpissága kiderülése esetén akár 500 koronára is büntethetik! A balesetek ritkák, de azért akad egy-két emlék-sírkő a túrák útvonalain.

Hernád áttörés
Hernád-áttörés

Szálláshelyünk a Szlovák Paradicsom északi lábánál fekvő Podlesok (Erdőalja - 550m) nevű kemping volt. Budapestről az út odáig c.a. 280 km. A háromágyas faházak ágyneművel, központi fűtéssel, kis fürdővel voltak felszerelve, tusolási lehetőség azonban csak a recepció mellett, kb. 5 percre volt. Hallottam olyan emberkékről is, akik túra után autóval tették meg ezt a kis távolságot... Nem értettem a szlovák logikát, hogy miért veszik el reggel 8-10 , este meg 7-9 óra között a házakban a villanyt (fűtés+melegvíz), amikor a legtöbben ebben az órában igényelték volna a legjobban...

Első napi túránk a Szlovák Paradicsom talán leghíresebb, leglátványosabb részébe, a Hernád-áttörésbe vezetett. Azok számára ajánlom ezt a helyet, akik egy olyan kikapcsolódást keresnek, ami nem túl fárasztó, azonban gyönyörű és kalandos helyek megismerésével jár. Enyhe Hétlétra dejá vu tört rám időnként, de ez a szakasz nem akart véget érni... Hogy kalandokból nem volt hiány, azt a szakadékszerű sziklafalak között kanyargó folyó, magaslatok, kilátók bizonyították, majd egy háromnyelvű tábla is igazolta, még magyarul is: Vigyázat! Óvatosság! Kissé fura értelmezésű, de a szlovák fordítónak talán keménynek csenghetett... És hogy óvatosságra intettek, nem csoda, hisz hamarosan újra kidőlt fákat kerülgettünk, majd feltűntek a sziklafal oldalába erősített fémtálcák, amik az egyetlen járható útat mutatták, alattunk a hömpölygő Hernád folyóval és gyönyörű fenyvesekkel szegélyezve.

Tamásfalvi-kilátó
Tamásfalvi-kilátó

Túránk teljes hosszában hangulatos erdei szakaszok váltakoztak a csúszós sziklákkal tarkított, keskeny vízparti ösvényekkel, doronglétra-hídakkal, behajló sziklákkal és láncos sziklafaltálcákkal, melyeken az átkelés valóban teljes figyelmet és lélekjelenlétet követelt. Többször is kereszteztük a folyót imbolygó vagy stabilan függő hídakon, majd elvarázsolt fenyvesek között haladva felértünk a Tamásfalvi-kilátó (667m) közel 160m magas, égbetörő sziklafalára. Uzsonnaszünet, fotózás, bámészkodás (a Magas-Tátra hófelhőkbe rejtőzött előlünk), még egy kis napozás, aztán várt a hazafelé vezető út, ami nem volt újabb élményektől mentes ...Végül a Szlovák Paradicsom pici és egyetlen üdülőövezetébe, Klastorisko (810m) középkori kolostor romjaihoz érve egy menedékházban folyadékszükségleteinket pótoltuk, majd szálláshelyünkre, Podlesokba túráztunk. Forróvizes tusolás, majd kiadós, finom vacsora következett, és amint észrevettem, nem kellett senkinek esti mesét mondani lefekvés előtt...

Suchá Belá
Suchá Belá

Második napi túránk a Suchá Belá (Száraz víz-szurdok) kanyon sziklákkal teleszórt völgyében vezetett. A kanyonról (Suchá Belá) dióhéjban annyit, hogy a századfordulón fedezték fel a turisták, teljes hosszában azonban csak 1910-ben sikerült végigjárni. 1957-ben építették ki a "nagyközönség" számára. 3,4 km hosszú, 410 m szintkülönbséggel. Három hatalmas vízesés található benne: a Tálak-vízesés (nevét a patakmederben kialakult kagylószerű mélyedések sorozatáról kapta), a Szem-vízesés (az ösvény egy kb. másfél méter átmérőjű vízvájta sziklalyukon keresztül vezet át) és a Kaszkád-vízesés. Ha valaki kedvet kapna végigjárni ezt a túrát - és nem csak - azt mindenképpen vízálló bakancsban tegye! Ha mégsem tenne így, legyen képes poénnak felfogni, hogy cipőjében áll a víz! A Suchá Belá a három hatalmas vízesés mellett még két kisebbet is rejt, útunk során ezeket láthatjuk, néhol kezünkkel is érinthetjük. Szédületes élmény!

fatorlaszok
fatorlaszok

Sűrű fenyőerdőben, mészköves patakmederben, pallókon, doronglétra-hídakon haladtunk. A táj egyre vadabbá vált, bedőlt, egyenes felületre gyalult vagy lépcsőfokokká megmunkált fatörzsek, fatörzs-uszadékok nehezítették haladásunkat. Majd hirtelen a Mysové vízesés szakadéka tornyosult előttünk. Függőleges, olykor 10-20 m hosszú vaslétrák, láncokkal erősített sziklatálcák, vashídak segítettek áthaladásában. Még néhány doronglétra-híd, és megúsztuk ... azonban a szurdok tovább szűkült, újabb hídakon egyensúlyozva préseltük át magunkat a keskeny járatok között az Okienkovy vízesésig. A 40 létrafokos vaslétra végén egy sziklalyukon átbújva újabb doronglétrák, vasláncos sziklafalak, sziklatálcák következtek. A Kaskady vízesés 18 sziklatálcája és 35 fokos vaslétrája már csak hab volt a tortán. Innen már csak lefelé haladtunk, a szurdok vadregényes völggyé szelídült, fennséges bükkerdőben, majd óriási fenyők között vezetett haza az út. (Kis kitérővel megnéztük a Kysel völgyben található, több mint két évtizeddel ezelőtti erdőtűz miatt leégett területet. Azaz csak benéztünk a szoros alsó részébe, mert le van zárva. A régi túristaút járhatatlan, állítólag kötéllel sem ajánlott, mert a tűztől laza lett a sziklafal szerkezete.)

Vel'ký Sokol
Vel'ký Sokol, Róth szakadék

Harmadik napi túránk a Vel'ký Sokol (Nagy Sólyom) szorosban volt. A Glac-tető nyugati szélén fekvő hatalmas és hosszú szoros a romantikus Róth szakadékkal ér véget, amit a Szlovák paradicsom turisztikájának egyik úttörőjéről nevezték el. A szoros mindkét partját sziklás falak alkotják, amik gyakran 300 m magasak is lehetnek.

Az első teljes átkelést 1898. augusztus 20-án prof. M. Róth, dr. N. Filarský és M. Karolinyi tette meg. Egy hónappal később ugyanez a csapat egy művészi fényképésszel V. Forbergerrel kibővítve, újra megtette az utat a szoroson át. V. Forberger képei voltak az elsők a Szlovák paradicsom szorosaiból. A Hegyiszolgálat tagjai 1956-ban felszerelték az első fémlétrákat. A Róth szakadék elején emléktábla van elhelyezve.

A Sólyomvölgy a nemzeti park egyik legmonumentálisabb, legizgalmasabb kanyonja. A 2,2 km hosszú kanyonban 330 m szintkülönbséget kell leküzdeni, és itt található a nemzeti park legmagasabb vízesése, a 70 m-es Fátyol-vízesés. (Csak ezen a szakaszon mintegy 120 méternyi vaslétra van beépítve.) Ez a kanyon is természetesen csak egy irányban, alulról felfelé járható!

A szlovák árak egyáltalán nem érvágóak: 4 éjszaka szállás+autóparkolási díj+a napi 40 korona belépő a Nemzeti Park területére = 880 szlovák korona / fő volt. Nem éri meg a főzéssel bajlódni, a környéken több helyen lehetőség van olcsón, finomat ebédelni. Max. a reggelire és az uzsonnára érdemes készülni önerőből, de ezt is inkább ott vásároljuk meg, mert olcsóbb. És ha már Szlovákiában jár az ember akkor mit nem szabad kihagyni: a szlovák sört, a Kofolat (a Coca-Cola kissé félresikerült "mását"), a Becherovka pálinkát, a jellegzetes helyi ételeket, mint pl. a juhtúrós sztrapacskát, juhtúrós derelyét, a knédlit, a fokhagymalevest, stb. Élményeim közé tartozik az is, hogy be kellett ismernem, a román könnyűzene itt is teret hódított. Az első vendéglőbe lépve az Ozone "Flori de tei" dallamait voltam kénytelen újból meghallgatni, amit bónuszként fiatal pincérünk kissé szlovákos akcentussal végig is énekelt... :))

 

-Berekméri Ágnes-
(marosvásárhelyi Örökmozgó Természetjáró Egyesület)
Fotók: Berekméri Ágnes, Horváth Gábor, Jankovics Gábor, Lassú Tibor

Powered by Spearhead Software Labs Joomla Facebook Like Button