Barangolj Velünk!

VII. az újjáalakult EKE története 1994 - 1996

Tudomásunkra jutott, hogy az EKE régi irattára az Állami Levéltárban található, melynek vezetősége közölte, hogy a EKE irattárba való betekintést csak a Belügyminisztérium engedélyezheti. Egy kérvény alapján a Belügyminisztérium 1994. január 26-án engedélyt bocsátott ki, melynek alapján lehetőség nyílott, felügyelet mellett, az EKE központi választmánya és a megyei osztályok szervezeti jogszabályaira, a menedékházak jogi helyzetére, a pénztár és könyvelés adataira, a levelezésekre, valamint az EKE múzeumára és könyvtárára vonatkozó adatok tanulmányozására. E hatalmas munkát Imecs László végezte el. Fontos adatokat sikerült megtudni az EKE Tordai-hasadéki, Bükk-erdei, Királykői, Csukás, Tészlai, Nagykőhavasi, a hargitai Úz Bence, Kászójai, Boksabányai, Rozsályi, Forrásligeti, Pilisi, Ponori menedékházairól. Az engedélyezett hat hét alatt sikerült kijegyzetelni az 1926. április 30 és 1937. június 25 közötti jegyzőkönyvek, valamint az 1891. december 31 és 1937. december 31 közötti pénztárkönyvek adatait. Tovább nem hogy engedélyezték a tanulmányozást, úgymond a további irattári anyagok "nincsenek felleltározva", de amennyiben ragaszkodunk bizonyos adatok felkutatásához, úgy megrendelés alapján azokat kikeresik és rendelkezésünkre bocsátják román nyelvre lefordítva, ívenként 4000 lejért. Reméljük, ha a jogállamiság helyreáll, az EKE visszakapja saját irattárát.

Az irattárban felkutatott adatok alapján a tordai Telekkönyvi hivatal kiadta a Tordai-hasadéki menedékházra vonatkozó kivonatot, amelynek alapján beindítottuk a pert a tordai Ariesul vállalat ellen, amely üzemelteti a menedékházat. A menedékház visszaszerzését szintén Imecs Lászlóra bíztuk. Azóta hét bírósági tárgyalás volt, eredmény nélkül. Reméljük, hogy az új ingatlan törvény alapján talán az EKE is visszakapja ingatlan javait.

1994 januárjától a legtöbb megyében bevezették a turista avatást, a fogadalomtételt ünnepélyes keretek között, az EKE régi hagyományainak megfelelően. Ugyanakkor minden osztály bevezette a természetjáró minősítési szabályzat alkalmazását.

1994. június 26-án emléktáblát és síremléket avattak Réven, Márton Gabriella, Ady Endre első váradi szerelmének tiszteletére, melyen Váradról 70 osztály EKE-tag és 23 vendég, Révről, Élesdről, Szalontáról, Kolozsvárról összesen kb. 300 személy vett részt. Július 2-án emléktáblát avattak Ajtonban, Zeyk Miklós természettudós tiszteletére, majd július 9-én Nagyváradon, Bíró József művészettörténész tiszteletére.

1994. május 14-én tartotta következő tanácskozását az OVT. Ezen résztvettek: Imecs László OVT elnök, Dukrét Géza és Jablonovszki Elemér alelnökök, Martonossy Magda titkár, Kramer Tamás - Besztercéről, Méder Árpád - Nagyváradról, Nagy Béla és Kovács Attila - Brassóból, Dukrét Lajos és Balogh András Sepsiszentgyörgyről, Kerekes Ibolya - Marosvásárhelyről, Molnár Lajos - Tordáról, Solyom László a csíkszeredai CsTTE részéről, Imre István a csíkszeredai Gentiana turistaszervezet részéről, ezenkívül Bagaméri Béla, Máthé Gyula és Behabetz Magda a kolozsvári osztály választmányából, valamint Géczi Róbert, az "Erdélyi GYOPÁR" felelős szerkesztője és Kürti Miklós műszaki szerkesztő. Az újonnan bejegyzett Csíkszeredai "GENTIANA" turistaszervezet elnöke, Imre István ismerteti a szervezetét s kéri csatlakozását az EKÉ-hez, mint társszervezet. A III. Országos Vándortábor megszervezését a csíkszeredaiak vállalták, Sepsibükszádon, amely Háromszék területén van. Bár előzőleg megegyezés történt, hogy közösen szervezik meg a Háromszéki osztállyal, a csíkiek nem tartották ezt be, mely a nézeteltérésekre adott okot. Sólyom László, a CsTTE részéről ismertette a tábor programtervezetét. Ezután bemutatkozott az "Erdélyi GYOPÁR" új szerkesztősége. Géczi Róbert új főszerkesztő ismertette elképzeléseit a lap szerkesztéséről, kivitelezéséről, terjesztéséről. A tanácskozás egy sor javaslatot fogadott el a lappal kapcsolatban: legyen változatos, olvasmányos, minden számban szerepeljen környezetvédelem, tájbemutató, szervezeti élet. Minél több cikk és képanyag legyen a megyei osztályokról. Az OVT működésével kapcsolatban határozat született arról, hogy az alapszabályzat 18. szakaszának 3. fejezetét ki kell bővíteni. Elfogadták a Dukrét Géza alelnök által javasolt hármas felépítést, amely a következő:

l. Legmagasabb szerv a Küldöttgyűlés

  • tagjai az egyes osztályok választott küldöttei: minden 50 tag után egy küldött, ahol kevesebben vannak, a létszámtól függetlenül, 1-1 küldött képviseli az illető osztályt;
  • ez a szerv határoz, egyszerű szavazattöbbséggel, az Alapszabályzat és a Működési szabályzat módosításairól, választja meg az OVT-t és annak elnökségét, a dönt olyan dolgokban, melyek alapvetően érintik az osztályok tevékenységét;
  • jó lenne, ha minden osztály elnökének lenne óvási lehetősége, abban az esetben, ha egyes döntések sértenék az illető osztály érdekét;
  • évente egyszer, az Országos Vándortábor alkalmával ül össze.

2. Két gyűlés között az Országos Vezető Tanács (OVT) vezeti az EKÉ-t.

  • tagjai:
    • elnök - ha lehet Kolozsvárról;
    • két alelnök - ha lehet más megyékből;
    • titkár - Kolozsvárról;
    • tagok - minden osztály elnöke, plusz 1-1 személy minden olyan osztály részéről, ahol a taglétszám meghaladja a 300-at, valamint az "Erdélyi GYOPÁR" felelős szerkesztője.
  • ez a testület kétszer ül össze: áprilisban - elhatározza a nyári programokat - és decemberben - megszavazza az OVT jövő évi munkatervét, összehangolja a különböző osztályok közötti tevékenységeket. Ha szükséges többször is összehívható.
  • az OVT hozza a határozatokat két Küldöttgyűlés között, az elnökség vagy az egyes osztályok javaslatára. Megszavazza az Elnökség által összeállított intézkedési terveket, melyeket előzőleg ismertettek az osztályokkal. Határozatait egyszerű szavazattöbség alapján hozza meg (50%+1), azokat jegyzőkönyvbe foglalja.

3. Az OVT gyűlések között, tehát egész éven át az OVT Elnöksége bonyolítja le és a napi ügyeket.

  • tagjai: OVT elnök, vagy ügyvezető alelnök, OVT titkár, könyvelő, pénztáros, besegít a Kolozs megyei osztály elnöke és mindazok, akiket az elnök maga köré gyűjt.
  • feladatai: összehangolni az osztályok tevékenységét, végezni a szakirányítást, összehívni a gyűléseket, elkészíteni az OVT munkatervét. Képviseli az összes osztályok érdekeit a hatóságokkal szemben, ápolja a külföldi kapcsolatokat.

Határozatokat nem hozhat, csak javaslatokat tehet.

A tanácskozás kiegészítette több javaslattal a természetjáró minősítési szabályzatot. Határozat született arra vonatkozóan, hogy az idősebb természetjárók, a turista múlt írásos igazolása alapján, megkaphatják a Kiváló természetjáró címet.

Imecs László bejelenti, hogy az 1994. augusztus 26-i dátummal leköszön az aktív tevékenységről, előrehaladott kora miatt. Bár e tanácskozáson elfogadják az EKE vezetőségének hármas felépítését, már megkezdődött az aknamunka, hogy a Vezető Tanácsot ledegradálják egy egyszerű főtitkári funkcióra. Ez nyilvánvaló semmibevétele az OVT-nek, ami hatott az augusztus 26-án, Sepsibükszádon összeült küldöttgyűlésre: először fordul elő az EKE újraalakulása óta, hogy nem kolozsvárit választanak meg országos elnöknek. A titkos szavazás eredménye a következő volt:

  • Elnök: Dukrét Géza - Nagyvárad;
  • Alelnökök: Máthé Gyula - Kolozsvár, Kovács Attila - Brassó;
  • Titkár: Behabetz Magda - Kolozsvár;
  • Tagok: az osztályok elnökei, az "Erdélyi GYOPÁR" főszerkesztője.

A Küldöttgyűlés, Dukrét Géza javaslata alapján, megválasztotta Imecs Lászlót örökös tiszteletbeli elnöknek.

Bár a sepsibükszádi tábor szervezésébe több hiba csúszott, meg kell emlí teni, hogy több kirándulást szerveztek: augusztus 26-án: Tusnádfürdő - Apor-bástya - Vártető, augusztus 27-én: Szent Anna-tó - Mohos tőzegláp, Csiszárfürdő - Bálványosvár útvonalon. Kristó András előadást tartott a Csomád-Büdös hegycsoport geológiájáról és környezetvédelméről.

Az új elnökség 1994. szeptember 3-án tartotta első gyűlését Kolozsváron, melyen Dukrét Géza elnök székfoglaló beszédében ismertette az EKE Működési Alapelveit, amely tisztázza az EKE szervezeti felépítését, a jogi személyiség fogalomkörét, az alapszabályzat módosítását, az "Erdélyi GYOPÁR" szerepét, az országos vándortábor szervezési problémáit.

Az "Erdélyi GYOPÁR" szerkesztésében mutatkozó hiányosságok miatt felmentették tisztségéből a lap szerkesztőségét, s felkérték főszerkesztőnek Ajtay Ferencet, aki vállalta az új szerkesztő bizottság megszervezését. Döntés született az "Erdélyi GYOPÁR" hovatartozását illetően, melyet jegyzőkönyvbe foglaltak: mivel a lap országos érdekeltségű, az OVT felügyelete alá kerül. Szükséges az alapszabályzat 1. és 20. szakaszának módosítása, s az új elnökség névsorának elhelyezése a bíróságon. A jogi teendők elvégzésére a megbízatást Máthé Gyula mint ügyvezető alelnök kapta. A Vezető Tanács önálló pénztárossal, könyvelővel, bankszámlával kell rendelkezzen. E feladatok elvégzésében Máthé Gyulát Behabetz Magda titkár, Budai Olivér és Somai László jogászok segítették.

Bár a három év torzsalkodásai hatalmi harcai megviselték az emberek idegeit, s már úgy nézett ki, hogy felbomlik az EKE, ettől kezdve lassan megváltozott minden. Miután az alapelvek alapján megtörténtek az átszervezések, az OVT függetlenítette magát a kolozsvári osztálytól, megszűntek a nézeteltérések, a tanácskozások igazi baráti hangulatban zajlottak le. Bár még nagyon sok volt a tennivaló, megkezdődött az igazi építés. Követésre méltó a kolozsvári EKE-tagság kezdeményezése: kibérelte az unitárius egyház Szinden álló lakatlan parókiáját. Az épület javítását és berendezését a Kolumbán házaspár és a lelkes tagság szervezte meg. Jövő évől mint az EKE kulcsos-háza szállást biztosíthat a környékre jövő turistáknak.

1994. október 20-án az Apáczai Csere János Líceum fizikumában megalakult az EKE ifjúsági szakosztálya.

1994. november 3-án Csillag Antal vezetésével, 24 alapító taggal megalakult a Szatmárnémeti EKE Osztály.

1994. december 10-én tartotta soronkövetkező gyűlését az OVT. A következő témaköröket tárgyalták meg: címlista összeállítása, az "Erdélyi GYOPÁR" terjesztése, az OVT költségvetése, minősítési oklevél és jelvény általánosítása, túravezetők közös tábora, a társszervezetekkel való kapcsolat, az alosztályok problémája, mely szerint Rév Nagyváradhoz, Torda Kolozsvárhoz tartozik, jogi bejegyzés a törvényszéken, a tagsági díjak egységesítése, mely szerint 1995. január 1-től a beíratkozási díj 1000 lej, diákoknak, nyugdíjasoknak és munkanélkülieknek 500 lej, a tagsági díj havonta 300 lej, diákoknak és nyugdíjasoknak 150 lej.

1994. december 28 - 1995. január 1 között szervezte meg az EKE ifjúsági szakosztálya Uzonkafürdőn az Ifjú környezetvédők és természetjárók téli táborát. A táborban 12 szervezettől 62 személy vett részt.

1995. április 20-án tették le a Kolozsvári Bíróságon az Alapszabályzat módosítását kérő oktnányt, melyet a Bíróság 2419/1995. május 3. határozatával szentesített. E szerint minden megyében működhet EKE osztály, önálló elnökséggel és ügyvitellel. Ezennel megszűnt az ellentét egyik forrása, amely az OVT és a Kolozs megyei osztály vezetőségének egyes tagjai között fennállt.

1995. március 19-én, 22 alapító taggal megalakult a Székelykeresztúri EKE osztály, dr. Kovács József vezetésével.

1995. május 6-án Kolozsváron tartotta következő munkaülését az OVT melynek napirendi pontjai között szerepelt: a IV. Országos Vándortábor programja a Nagykőhavas lábánál, melynek megszervezését a Brassói osztály vállalta, az EKE csatlakozása a Kárpát Ligához, valamint az Erdélyi Szigethegység Kőrnyezetvédő Tanácsához, az Érdemes Turista cím odaitélése, az EKE 105., újjáalakulásának és az "Erdélyi GYOPÁR" megjelenésének 5. évfordulója melynek megünneplését a Kolozs megyei osztály szervezi meg Szinden, egy évkönyv kiadása, Múlt és jelen címen. A könyvet az "Erdélyi GYOPÁR" szerkesztősége fogja kiadni. A túravezetők közös táborozása június második felében lesz a B ucsecs hegységben, Dukrét Lajos vezetésével. Ezután Ajtay Ferene beszámolt az "Erdélyi GYOPÁR" célkitűzéseiről, a szerkesztői munkáról, majd üdvözölte a "Partium"-ot, a nagyváradiak honistnereti lapját, valanvnt a "Zerge" című közlönyt, a brassóiak környezetvédő lapját. Az OVT megválasztotta cenzori és fegyelmi bizottságát. A háromtagú fegyelmi hizottság tagjai lettek: Somai László jogász hallgató, Dukrét Géza és Máthé Gyula.

1995. július 27 és 30 között szerverték meg a IV. Országos Vándortábort, a Malomdomboknál, a Nagykőhavas lábánál. A sátortáborban közel 180 természetjáró vett részt Erdély és Partium minden részéről, valamint több hazai és magyarországi testvéregyesület képviselői. Július 27-én délután tartotta ülését az országos küldöttgyűlés, melyen a legnagyobb vitát az váltotta ki, hogy a kolozsvári osztály még mindig nem adta át az "Erdélyi GYOPÁR" adminisztrálását az OVT-nek. Utolsó terminusnak szeptember elsejét határozták meg. Este kerekasztal megbeszélés volt a meghívott vendégekkel.

Július 28-án kezdődött az ünnepélyes tábornyitás. Kovács Attila, mint házigazda, Dukrét Géza elnök, Imecs László tiszteletbeli elnök, Gödri János Szecseleváros alpolgármestere, Mina László az RMDSz Brassó megyei elnöke üdvözölte a résztvevőket. Ökumenikus áldást tartott Gajdó Zoltán római katolikus plébános és Juhász Péter református lelkész. Ezután felszentelték a Kolozs megyei osztály ajándékát, egy harangot, Máthé Gyula alkotását, melyen a következő felirat áll: "Zengő dalom hű szívekhez szóljon". Ezentúl e harangocska hangja gyűjti majd össze a vándortáborok résztvevőit, indítja túráikat, hirdeti együvétartozásunkat.

11 órakor indultak a túrák a Nagykőhavasra. Három különböző nehézségi fokú útvonal között választhattak: a nehéz útvonal a csúcs megmászása volt, Antal Péter Lehel vezetésével, a közepes nehézségű útvonal a Hétlétra - Medveszakadék - Sziklasor, Kovács Attila vezetésevel, a könnyű útvonal a Caládi út volt Nádudvary György vezetésével. Este Papp Anna és Nádudvary György előadást tartottak Brassó turisztika-történetéről. Szombaton következtek a nagy túrák: a Keresztényhavasra, a Csukás hegységbe és egy könnyebb, a Bolnok menedékházhoz. A túrákról - visszatérők György Papp Margit csángó népművész házát látogatták meg. Az este közös vacsorával tábortűz melletti nótázással és táncolással ért véget.

Vasárnap délelőtt 10 órától kezdődött a kiértékelés és táborzárás.

Az elnökség Kiváló és Érdemes Turista címmel és oklevéllel tüntette ki idősebb túratársainkat. A szervezők emlékplakettel ajándékozták meg a résztvevőket, díjazták a fotokiállítás résztvevőit. A rendezvény az eddig legjobban sikerült vándortábor elismerését nyerte el.

1995. szeptember 1-3 között szervezték meg a magashegyi túravezető felkészítő tábort a Bucsecs hegységben, a Malaiesti menedékháznál, Dukrét Lajos vezetésével. Az oktatásban segédkeztek Kovács István, Jártó Gábor és Fénya József háromszéki túravezetők. A 17 résztvevő a táborozás végén oklevelet kapott.

1995. október 27-én, 36 alapító taggal megalakult az EKE Zilahi osztálya Szabó Árpád vezetésével. Így az EKE osztályok száma, a társszervezetekkel együtt, elérte a 13-at.

Meg kell említeni, hogy az EKE hathatósan segítette a Mályi József budapesti alpinista által vezetett Első Kátpát-koszorú Expedíciót, melynek célja több mint 1600 km-en, a Vaskaputól kindulva végigmenni a Déli- Kárpátok, a Keleti-Kárpátok, a Beszkidek, a Tátra főgerincén a téli időszakban, december 1 és március 31 között. Az expedíció december 7-én indult útjára. A kapcsolattartást Behabetz Magda biztosította, az utánpótlást az úgynevezett völgycsapat, Magyari Gábor budapesti lakos, Gyurka László és Nagy Lajos, kolozsvári EKE-tagok. Az expedíciót anya gilag támogatták: az ATTA cég (Asociatia Transilvana de Turism si Alpinism), a Kolozsvári Római Katolikus Szent Mihály Plébánia, az Erdélyi Református Püspökség, a Kolozsvári Zsinatpresbiteri Evangélikus Püspökség, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség, a Gyulafehérvári Római Katolikus Püspökség, a Magyarok Világszövetségének Erdélyi Társasága.

1995. december 9-én tartotta következő tanácskozását az OVT a kolozsvári Apáczai Csere János Líceumban. Sor került a túravezetői igazolványok kiosztására, valamint díszoklevelek átadására az "Erdélyi GYOPÁR" szerkesztőségének. Eredményes munkájukért kitüntetést kaptak: Ajtay Ferene - felelős szerkesztő, Fogarasi László - számítógépes szedő-tördelő, Réti Kinga - kartográfus, Szabó Bertalan szerkesztő, Tóthpál Tamás - grafikus és Váradi István - műszaki és képszerkesztő. A tanácskozás fő célja volt az EKE általános stratégiájának meghatározása. Stratégiaváltásra van szükség: alapvető tevékenységnek marad a turizmus, de előtérbe kell kerülnie két tevékenységi irányzatnak: a honismeretnek, valamint a természet- és környezetvédelemnek. Egyre nagyobb szükség van a honismereti tevékenységre. Megmaradásunk, nemzeti tudatunk, önazonosságunk erősítése érdekében elengedhetetlenül szükséges történelmi örökségünk, műemlékeink, népi hagyományaink feltárása, felmérése, ismertetése és megőrzése, az ifjúság ilyen irányú nevelése. Gondot kell fordítani a túravezetők és idegenvezetők honismereti képzésére. Javítani kell a környezetvédelmi tevékenységet. Szükséges ökológiai bizottságok alakítása az osztályok szintjén, kapcsolatok kiépítése a körzetükben található környezetvédő egyesületekkel.

1996. április 25-én újraalakult a Székelyudvarhelyi EKE Osztály. Elnöke Kovács-Kendi Lehel.

A Vezető Tanács 1996-ra a következő rendezvények megszervezését

határozta el:

  • Május 18-19-én a Torda melletti Szinden megünneplik az EKE 105., újjáalakulásának és az "Erdélyi GYOPÁR" megjelenésének 5. évfordulóját. Ugyanakkor megtartják a Madarak és Fák Napját is. Rendezését a Kolozsvári osztály vállalta.
  • Augusztus 1-4 között Málnásfürdőn szervezik meg az V. Országos Vándortábort, melynek rendezését a Háromszéki osztály vállalta.
  • Javaslat született arra vonatkozóan, hogy a millecentenárium alkalmával kirándulást szervezzenek Magyarország történelmi helyeinek meglátogatására.
  • Az 1997-es vándortábort Czárán Gyula emlékének szentelik. A tábort a Bihari és a Kolozsvári osztály közösen szervezi meg a Bihari havasokban. Az elképzelés szerint a megyei küldöttségek résztvesznek Menyházán az ünnepi megemlékezésen majd gyalog teszik meg az utat a jelzett Czárán úton a vándortáborig.

Sajnálattal állapították meg, hogy nem minden osztály küldte el az anyagot az évkönyv számára. Az évkönyv kiadása előfizetéses alapon fog történni. A Vezető Tanács az évforduló tiszteletére díszoklevelet fog adni azoknak, akik öt év alatt a kimagasló egyesületi, közéleti tevékenységet fejtettek ki. Ez a megyei osztályok javaslatai és a közgyűlésük jóváhagyása alapján fog történni. Mindenkinek el kell készíteni a laudációt és március 15-ig eljuttatni a titkársághoz.

Külön meg kell említeni, hogy az EKE jó kapcsolatokat tart több hazai testvérszervezettel. Ezek: az aradi Asociatia Turistilor Montani, a Liga Carpatina Prieteii Naturii, a dévai Montan Club Floarea Reginei, valamint annak petrozsényi fiókja, a sepsiszentgyörgyi Nemere Természetjáró Kőr, a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub. Bővültek a kapcsolatok több természet- és környezetvédő egyesülettel, mint az udvarhelyi Független Öko Klub, a kolozsvári Hero, a marosvásárhelyi Rhododendron, a Miscarea Ecologica Romana, Clubul National de Turism Pentru Tineret, Tineretul Ecologist din Romania, ECOSENS, Grupul Ecologic de Colaborare, Environmental Training Project (ETP).

Különösen bővült ez a kapesolat az ökológiai irányzatú nemkormányzati szervek országos konferenciáján 1995 októberének elején Eforie-n, ahol az EKE résztvett. A résztvevők 30 %-a ökológiai neveléssel, 25 %-a természetvédelemmel, 11 %-a polgári neveléssel foglalkozik. Ezen a konferencián kidolgoztak egy nyilatkozatot, mely a környezetvédelmi törvények hiányosságára, az anyagi támogatás elégtelenségére hívja fel a figyelmet.

1995. november 29 és december 3 között tartották meg Suceava-n az "Eco Bucovina" II. konferenciáját. Ezen a találkozón az EKE részéről a következő javaslatot terjesztették elő: mivel az 1995-ös évi Földnapi rendezvény sok iskolás gyerekkel ismertette meg a természet és környezet szeretetét, május 10-e legyen a "Madarak és fák" napja. Ezt a javaslatot a Suceava-i "Eco Bucovina" terjessze fel a Tanügyi Minisztériumnak jóváhagyás végett.

Nagy segítségünkre van a budapesti Független Ökológiai Központ a GAIA Sajtószemlével, a Szivárvány hírlevéllel, a REC román és angol nyelvű közleményeivel. Jó kapcsolataink vannak magyarországi turista egyesületekkel, a Magyar Természetbarát Szövetséggel, annak több megyei bizottságával, a Magyar Turista Egyesülettel, a Vasutas Természetjárók Szövetségével, a Magyarországi Kárpát Egyesülettel, a Magyar Sportturisztikai Szövetséggel, a Meteor Természetbarátok Egyesületével.

A hazai kulturális egyesületek közül az EMKIÉ-vel tartunk szoros kapcsolatot, ezenkívül az Erdélyi Múzeum Egyesülettel, a Magyar-Örmény Baráti Társasággal, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társasággal, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottsággal, a Kriza János Néprajzi Társasággal. Jó kapcsolataink vannak történelni egyházainkkal, s az RMDSz társszervezete vagyunk.

Az eltelt 5 év rázós út volt ugyan, s a már-már veszélyben forgó egység helyreállítása az 1995-ös év legörvendetesebb eseménye volt. A hiányosságokból, nézeteltérésekből tanulva, kialakult egy egészséges szellem, és ha ez nem is tökéletes de világossá vált, hogy az EKE csak úgy folytathatja eredményesen tevékenységét, ha mindenki tehetsége szerint a legtöbbet, a legjobbat és a legszivesebbet adja. Öt év története megtanított, hogy szükséges a turista összefogás, összetartás, a kisebb turista szakosztályok megbecsülése, hogy a lelkes ambíció, a dolgozniakarás ne kallódjon el kicsinyes személyi ellentétek, egyesületi féltékenység miatt, hanem közös munkában, a közös célkitűzésben találkozzék Erdély minden turistája. Közösen munkálkodva szorítsunk kezet egymással a közös életsors, a közös szeretet és célok nevében.

VI. az újjáalakult EKE története 1991-1993

A bírósági bejegyzés után dr. Tövissi József, ideiglenesen megválasztott elnök 1991. november 12-én a következő tájékoztatót küldte szét:

"Az alapszabályzat VII. fejezete 20. paragrafusa érlelmében a különböző vármegyék egyesületei a szervezési és hivatalos tevékenységeiket megkezdhetik... A részletes műküdési szabályzat elkészítésére, megbeszélésére a legközelebbi találkozón kerül sor, figyelembe véve magát a jóváhagyott alapszabályzatot és természetesen a helyi igényeket is." Aláírja Imecs László is.

1992. március 3-án újabb körlevelet küldenek szét, az április 25-re összehívott országos tanácskozásra. Ebben a következők állnak:

"Együttműködésünk jó kezdetének és folytatásának biztosítása érdekében javasoljuk az Országos Vezető Tanács (OVT) találkozóját. Találkozónk előzetes programterve:

l. Az alapszabály- és ügyrend-tervezet megbeszélése és véglegesítése;
2. Az Országos Vezetőségi Tanács vezetőségének a megválasztása."

1992 április 25-én összeül Kolozsváron az Országos Vezető Tanács. Az osztályok küldöttei a következők voltak: Kolozsvárról dr. Tövissi József, Gyurka László, Martonossy Magda, Imecs László, Kiss Margit, Marosiné Incze Mária, Magyarosi Margit, Varga Alfonz és Farkasné Csáky Magda, Besztercéről Kramer Tamás; Bihar megyéből Dukrét Géza, Méder Arpád és Szilágyi István, Brassó megyéből Nagy Béla, a csíkszeredai CsTTE részéról Zsigmond Enikő és Kristó András, Háromszékról Dukrét Lajos, Marosvásárhelyről Kerekes Péter Pál és Kerekes Ibolya, Székelykeresztúrról Kovács József, Székelyudvarhelyről Kovács Kendi Lehel. Az osztályok elnökei beszámoltak az eltelt év tevékenységéről. Ezután, dr. Tövissi József vezetésével pontonként megtárgyalták az alapszabályzatot. A javaslatok figyelembevételével összeállt a végleges alapszabályzat, melyet sokszorosítás után eljuttattak minden osztályhoz.

Az EKE tulajdonában 18 menedékház és számtalan ingatlan volt. Mivel az újonnan alakult EKE törvényes jogutódja a régi EKÉ-nek, miután megjelenik az erre vonatkozó törvény, beindítják az illetékes fórumokon a volt EKE ingó- és ingatlan javainak visszaszerzését. Erre a felhatalmazást Imecs László kapta meg. Megfogalmazódott az az igény is, hogy nagyobb teret kell biztosítani az EKÉ-ről és annak közlönyéről, a "GYOPÁR"-ról szóló propagandának a médiákban. Nagyobb hangsúlyt kell fektetni a környezetvédelemre, szoros kapcsolatot kell kiépíteni az ökológiai klubokkal. Elhatározták, hogy az osztályok kölcsönösen tájékoztatják egymást tevékenységükről, mindenki előre közli a kirándulások és egyéb tevékenységek tervét, és hogy más megyékből is részt vehessenek azokon. Elhatározták azt is, hogy július vagy augusztus hónapban Országos Vándortábort szerveznek Torockószentgyörgyön.

Ezután következett az új Országos Vezető Tanács megválasztása:

  • Tiszteletbeli elnök: dr. Tövissi József - Kolozsvár;
  • Ügyvezető elnök: Marosiné Incze Mária - Kolozsvár;
  • Alelnökök:
    • Dukrét Géza - Nagyvárad - felel a partiumi területekért;
    • Kristó András - Csíkszereda - felel Erdély északi részéért;
    • Dukrét Lajos - Sepsiszentgyörgy- felel Erdély déli részéért;
  • Titkár: Farkasné Csáky Magda - Kolozsvár;
  • Tagok: az osztályok elnökei:
    • Kramer Tamás - Beszterce,
    • Nagy Béla - Brassó,
    • Zsigmond Enikő - Csíkszereda,
    • Kovács Kendi Lehel - Székelyudvarhely,
    • Kovács József - Székelykeresztúr,
    • Kerekes Ibolya - Marosvásárhely,
    • Varga Alfonz, az "Erdélyi GYOPÁR" főszerkesztője.

A tanácskozás a "GYOPÁR"-ral kapcsolatos problémák - szerkesztés, kiadás, terjesztés, előfizetés megvitatásával zárult.

Megkezdődött az első Országos Vándortábor megszervezése Torockószentgyörgyön, amelyet akkor vándorgyűlésnek neveztek. Ennek megszervezését a Kolozs megyei osztály vállalta. A szervező bizottság tagjai a következők voltak: Marosiné Incze Mária, Bagaméri Béla, Balázs Arnold, Gyurka László, Martonossy Magda és Magyarosi Margit. A sátortá bor helyét a várrom alatti Havas patak mellett jelölték ki és rendezték be, Balázs Arnold vezetésével.

1992. július 31 és augusztus 2 között tartották s meg az EKE első Turista Vándorgyűlését. A résztvevők száma: Brassóból 2, Csíkszeredából 8, Gyergyószentmiklósról 2, Kolozsvárról 81, Marosvásárhelyről 2, Nagyváradról 50, Sepsiszentgyörgyről 6, Székelyudvarhelyről 3, Magyarországról 6, összesen 160 személy. 71 személy sátorban, 89 a faluban helyezkedett el, élvezve a torockószentgyörgyiek vendégszeretetét, akik élükön Sándor Bálint unitárius lelkésszel, időt szakítottak a vendégekre a nyári betakarítási munkálatok mellett.

A megnyitó az unitárius templomban volt, ökumenikus istentisztelettel. Igét hirdettek Sándor Bálint unitárius és Ferenczy Sándor református lelkészek. A megnyitó beszédet Marosiné Incze Mária elnök tartotta, majd ismertetések következtek Torockó-vidék történelméről, turisztikai érdekességeiről, dr. Gergely János botanikusról, a helység szülöttéről. Délután kirándulásokat szerveztek az Ordaskőre, Balázs Arnold vezetésével, valamint az apátság műemléképületéhez és a várromhoz Magyarosi Margit vezetésével.

Ezután következett az OVT elsó megbeszélése, ahol mindjárt az elején kitűnt, hogy a különböző nézetek egyeztetése érdekében újra kell tárgyalni a szervezeti szabályzatot. Mivel a kolozsvári vezetőség nem akarja elismerni az Országos Vezető Tanács (OVT) létjogosultságát, nem fogadja el az EKE új felépítését, eltűnt az április 25-én készült jegyzőkönyv, vele együtt a megtárgyalt és elfogadott alapszabályzat is. Komoly gondok merültek fel az "Erdélyi GYOPÁR" szerkesztésével és terjesztésével kapcsolatban, mert nincs megfelelő szerkesztőbizottság, nincsenek terjesztők, tisztázatlan a nyilvántartás. Varga Alfonz főszerkesztő már egyszer lemondott, de tovább folytatta tevékenységét a lap érdekében. A tisztázatlan dolgok miatt szükségszerű lenne, hogy a 8-as számtól kezdve a "GYOPÁR" az OVT felügyelete alá kerüljön. Pozitív folyamat, hogy az egyes osztályok ismertetik évi terveiket egymással, így azokon mások is résztvehetnek, de még nem megfelelő az információ áramlása. Kezd kialakulni a megfelelő adatbank, cím- és névtár. Tökéletesíteni kell az irodai adminisztrációt. Kezdenek kialakulni a külföldi kapcsolatok, egyre több meghívást és felhívást kapunk baráti kapcsolatok létesítésére. Többfelé próbálkoztak a falusi turizmus megindításával, de kitűnt, hogy nagyon sokan nincsenek tisztában annak fogalmával. Ennek kiküszöbölése érdekében előadásokat kell szervezni. Szükség volna egy menedzserre és egy jogászra. Sajnos erre nem telik. Szponzorok egyelőre nincsenek, sem önkéntesek.

Másnap, augusztus 1-én kirándulásokat szerveztek a Székelykőre Szakács Éva vezetésével, a Kőközi szorosba Bagaméri Béla vezetésével, valamint a Szolcsvai búvópatakhoz autóbusszal Varga Alfonz vezetésével. Délután diavetítésekkel egybekötött előadásokat tartottak a kultúrotthonban: Jablonovszki Elemér dr. Gergely Jánosra emlékezett és védett növényeket mutatott be; Inczeffy Géza Aranyosmenti barangolásait ismertette, Fazakas Ferenc a Retyezátról, Mártis János Bálványosvárról és környékéről vetített.

Ezalatt újra összeült a Vezető Tanács. Mivel csak a váradiaknak volt meg az eredeti szervezeti szabályzat tervezete az áprilisban széljegyzetként beírt kigazításokkal, az alapszabályzat újratárgyalását Méder Árpád vezette. A vita belenyúlt a késő éjszakába, így a vezetőség nem tudott jelen lenni az esti tábortűznél. Sajnos hiába volt kidolgozva és megszavazva az új alapszabályzat, a kolozsvári vezetőség a későbbiek során sem tette le a bíróságra, így a mai napig is mint működési szabályzatot tartanak nyilván.

Ebben az időben sikerült az EKÉ-nek, Imecs László segítségével, felvenni a kapcsolatot a Deutsche Alpenvereinnel és az Österreichische Alpenvereinnel. Levelezések és személyes találkozások alkalmával ismertették az EKE történetét, újraalakulását, melyet leközöltek mindkét egyesület közlönyében. Az egyesületek több alkalommal is turista felszereléseket adományoztak az EKÉ-nek.

Ezeknek az akcióknak a leglelkesebb szervezői dr. Brbel Tietze, dr. Werner Peschek, Emmy Haas és Gerold Lang voltak. Dr. Brbel Tietze és dr. Werner Peschek turista barátainkat elismerésül lelkes segítségükért egyesületünk tiszteletbeli tagjai sorába vettük az 1993 júliusi közgyűlés jóváhagyásával.

1993 februárjában az EKE 1110 USD-t kapott támogatásként a Soros Alapítványtól amelyet felhasználtak útjelzések készítésére, turista házak javítására, székházak rendbetételére két írógép vásárlására.

1993. április 17-18-án tartották Kolozsváron az OVT bővített tanácskozását a Kolozsvári Külső Református Egyházmegye tanácstermében, amelyen résztvettek: Marosiné Ineze Mária elnök, Dukrét Géza alelnök, Dukrét Lajos alelnök, Farkasné Csáki Magda titkár. A megyei osztályok képviseletében jelen voltak: Jablonovszki Elemér Kolozsvárról, Méder Árpád Biharból, Kramer Tamás Besztercéről, Sólyom László és Zsigmond Enikő Csíkszeredából, Kerekes Ibolya és Kerekes Péter Pál Marosvásár helyről, Imecs László, Kristó András alelnök. Kérésre jelen volt az EKE Kolozs megyei osztályának választmánya: Martonossy Magda ügyvezető alelnök, Bagaméri Béla műszaki alelnök, Máthé Gyula propaganda alelnök, Behabetz Magda titkár.

Megbeszélték az országos Vándorgyűlés előkészítésével kapcsolatos a teendőket. A Vándortábor megszervezését a Bihar megyei osztályra bízták akik ismertették kidolgozott programtervezetüket, mely szerint a tábort augusztus 6 és 8 között szervezik meg Réven. A program tudományos előadásokat, kirándulásokat, vetélkedőket, kiállítást, táblaavatást tartalmazott. A tervezetet elfogadták. Óriási vita alakult ki arról, hogy az "Erdelyi GYOPÁR" közlöny adminisztrálását átvegye-e az a OVT vagy sem, a közlöny minden száma komoly deficittel járt. Új anyagi forrásokat, s szponzorokat kellett keresni a lap fenntartására. Döntés született arról, hogy egyelőre a a kolozsvári osztály kezelésében marad - mivel helyben vannak, több segítséget tudnak nyújtani a szerkesztésben, anyagbeszerzésben, terjesztésben. Nagy vihart kavart a Rhododen-Tour Kft. megalakítása. Abban mindenki egyetértett, hogy nagy szükség van rá, anyagi bázis nélkül nem tud működni egy fejlődő, bővülő egyesület. De a megalakítás hirtelensége, annak körülményei, az alapszabályzat pontatlansága, a kft. és az EKE közötti kapcsolat szabályzóinak hiánya komoly fejtörést okozott. A vita azzal zárult, hogy az augusztusi vándorgyűlésig ki kell dolgozni a szabályozókat.

Újra terítékre került az OVT létjogosultsága, az EKE új felépítése. A kolozsvári választmány egyes személyei szerint, figyelembe véve a régi EKE jogfolytonosságát (mely szerint az egyesületet a Központi osztály vezette), az alapszabályzat bizonyos pontjait és azt, hogy a hivatalos szervek előtt a Kolozs megyei osztály felel, nem törvényes az OVT. Sőt odáig mentek, hogy megszavaztatták az OVT felfüggesztését augusztusig, a küldöttgyűlésig. E túlkapás hatására a Bihar megyei osztály június 8-án egy nyílt levelet küldött szét minden osztálynak, megfogalmazva az alapelveket, amely szerint az EKÉ-nek működnie kellene, s amelyet az 1991. augusztus 17-én tartott alakuló ülésen elfogadtak. A levélre egyöntetűen pozitív válasz érkezett minden megyéből.

1993. augusztus 5 és 8 között szervezték meg a II. Országos Vándortábort a Bihar megyei Réven. A szervező bizottság tagjai voltak: Dukrét Géza, Juhász Viktor, a július 31-én újra alakított Révi osztály elnöke, Méder Árpád, Tóth László, Kiss László, dr. Semsey Andor, Újvárosi Tibor, Egri Ferenc, Boros Attila, révi református lelkipásztor, a Révi osztály alelnöke és Mérai László, Rév alpolgármestere, a Révi osztály titkára.

Augusztus 5-én délután és 6-án délelött zajlott le az EKE országos küldöttgyűlése a révi kultúrotthon kistermében. Ezen résztvettek Beszterce, Bihar, Brassó, Csíkszereda (CsTTE), Háromszék, Kolozs, Maros, Székelyudvarhely EKE osztályainak küldöttei. A következő témákat tárgyalták meg: az OVT egyéves beszámolója, az OVT felépítése, jogköre, a jogi személyiség problematikája. Megvitatták az "Erdélyi GYOPÁR" szerkesztési problémáit, s mivel többszöri felszólítás ellenére sem tisztázódott a pénzügyi helyzete, két hónapra felfüggesztették megjelenését. Furcsa, hogy a lap anyagi gondokkal küzd, mikor most is elhangzott, hogy a Lakiteleki Alapítvány 10.000 Ft-al járult hozzá a lap kiadásához. Javasolták, hogy a lap bevételéből származó összeg a központi pénztáron és könyvelésen menjen át, mivel eddig a lap főszerkesztője külön nyilvántartást vezetett. Újra nagy vita alakult ki a Rhododen-Tour Kft. körül, jelentős határozat most sem született.

A küldöttgyűlés elemezte az OVT elnökségének tevékenységét. Mivel kellő gyakorlat hiányában elég sok hiányosság mutatkozott, elhatározták az elnökség leváltását, majd új vezető tanácsot választottak, melynek tagjai lettek:

  • Elnök: Imecs László - Kolozsvár;
  • Alelnökök: Dukrét Géza - Nagyvárad és Jablonovszki Elemér - Kolozsvár;
  • Titkár: Martonossy Magda - Kolozsvár;
  • Tagok: a megyei osztályok elnökei.

Az új elnökség mandátumát egy évre kapta. Feladatul kapta, hogy ezalatt kidolgozza az EKE új alapszabályzatát.

A Vándortábor ünnepélyes megnyitására augusztus 6-án 13.30 órakor került sor a révi református templomban. Boros Attila református tiszteletes igehirdetése után Dukrét Géza tartott megnyitó beszédet, majd Imecs László elnök beszámolt az EKE munkájáról, s vázolta a jövő feladatait. Ezután két dolgozat hangzott el: Juhász Viktor: "A révi Zichy-cseppkőbarlang története" és Juhász Ibolya: "A révi sziklaszoros" címen. Délután a kultúrotthonban meghallgattuk Bagaméri Béla vetítéssel egybekötött előadását a Szelek barlangjáról, majd Jablonovszki Elemér diapozitívek segítségével ismertette legégetőbb környezetvédelmi problémáinkat. Ezután Handl Károly, a Zichy-barlang felfedezője sírjának ünnepélyes koszorúzására került sor, ahol Juhász Viktor mondott beszédet. Ezután meglátogatták a még dolgozó révi fazekas mestereket. Este diavetítő-versenyt szerveztek, melyet a kolozsváriak nyertek meg.

Augusztus 7 a kirándulások napja volt. Három túrát szerveztek: Dukrét Géza vezetésével megmászták a Belvedere körút kilátóit, Szilágyi István vezetésé vel meglátogatták a tízfalusi barlangot és az Izbandis vízöntő forrását, valamint Tóth László vezetésével a Misid völgyében levő Bíró Lajos barlangot. A barlangászok egy új járatot fedeztek fel, amely eddig nem szerepelt a térképeken. Este fényképkiállítást nyitottak meg. A nap tábortűzzel zárult, amelyen a révi asszonyok bográcsgulyást szolgáltak fel. Augusztus 8-án délelőtt emléktáblát avattak a Zichy-barlang bejáratánál, a barlang feltárásának 90. évfordulója alkalmából, melyet barlanglátogatás követett. A táborban összesen 164-en vettek részt, Erdély minden megyéjéből. A révi lakosság szállást biztosított mindazoknak, akik sátor nélkül érkeztek.

Mivel az OVT elnöksége, egy személy kivételével, nagyjából megegyezett a kolozsvári választmánnyal, eszerint is intézkedtek. A nagyváradi alelnökkel a kapcsolat csak egyszerű levelezésre szorítkozott, azok is körlevelek voltak tudomásul vételre. A kolozsvári közgyűlést és elnökségi gyűlést egyenlőnek tekintették az OVT gyűléssel, s határozataikról csak utólag vagy egyáltalán nem kapott tájékoztatást az országos vezetőség. 1993. augusztus 11-én a kolozsvári közgyűlésen kinevezték az "Erdélyi GYOPÁR" új szerkesztőségét: Géczi Róbert főszerkesztőt, Ajtay Ferenc és Palkó Attila szerkesztőket, Kürti Miklós műszaki szerkesztőt. E tényt október 10-én ismertették a többi osztállyal.

Az OVT 1994 április 21-i határozata alapján Imecs László résztvett Aradon a "Liga Carpatina Prietenii Naturii" megalakulásán. A Liga a bécsi Naturfreunde felhívására jött létre, tudomásul véve annak céljait a környezetvédelem, turistaság, alpinizmus stb. terén. A találkozón jelen voltak Arad, Temesvár, Petrozsény, Szászváros, Nagybánya, Déva, Petrilla turista egyesületeinek képviselői. Az alakuló ülésen Imecs Lászlót alelnöknek javasolták, amit ő nem fogadott el és maga helyett Jablonovszki Elemért, az EKE Kolozs megyei osztályának elnökét javasolta, akit elfogadtak. Bár az OVT részéről voltak jelen, alapító tag mégis a Kolozs megyei osztály lett.

1993. december 11-én Merza Gyula halálának 50. évfordulóján az EKE ünnepi megemlékezést szervezett. 9 órától requiem volt a Szent Mihály templomban, 10 órától koszorúzás Merza Gyula sírjánál, utána látogatás az Erdélyi Néprajzi Múzeumban. Délután ünnepi megemlékezést tartottak a Brassai Sámuel Líceumban.

IV. az EKE a II. világháború után

A háború következtében 1945-től beálló mély politikai változások, Kelet-Európának a kommunista Szovjetunióhoz való láncolása megpecsételte az EKE sorsát is. Megerősödtek a központosítási és uniformizálási irányzatok és felfogások, melyek nem tűrték el önálló egyesületek létezését. Ez a felfogás az 53 éves múltra visszatekintő EKE erőszakos beolvasztását eredményezte. 1945. március 4-én megalakult az Erdélyi Népi Kárpát Egyesület (ENKE) a "Gyopár" Turista Egyesület, a Kolozsvári Munkás Testedző Egyesület és az "Aurora" Turista Egyesület részvételével. Az egyesülési alapokmány kimondta: "A belépő egyesületek minden ingó és ingatlan, aktív és passzív vagyonukkal vesznek részt az egyesülésben." És tovább: "Az új egyesület felszólítja az EKE vidéki osztályait, hogy a kolozsvárihoz hasonló szellemben alakítsák át szervezetüket, szólítsák fel egyesülésre a területükön esetleg működő, vagy akár szünetelő társegyesületeket és a helyzetről tegyenek 4 hét alatt jelentést."

Az Erdélyi Népi Kárpát Egyesület 1948. április 1-ig működött, amikor véglegesen felszámolták és beolvasztották az országos szinten működő ONT-be (Oficiul National de Turism) illetve ennek fiókvállalatába, az OJT-be (Oiciul Judetean de Turism). Az első a nemzeti, míg a második a megyei turisztikai és idegenforgalmi szervezet. Ezek úgy elnyelték az összes addig működő egyesületeket, hogy mindegyikük - így az EKE is - a tudatosan előidézett ismeretlenség és homály süllyesztőjébe zuhant. Mondanunk sem kell, hogy az összes menedékházak - amelyek még megmaradtak - az ONT tulajdonába mentek át, minden ellenszolgáltatás nélkül.

Az ENKE elnöke mindvégig Vámszer Géza volt, aki "Búcsú az ENKÉ-től" című írásában a következőket írta: "... a háború megfosztotta a turista egyesületet egyetlen számodtevő bevételi forrásától, a menedékházaktól, a tagsági díjakból bejött összeg alig fedezte adminisztrációs kiadásainkat." Mégis ... "csodálni lehet, hogy ilyen körülmények között sem szóródtunk szét, kirándulásokra jártunk, kellő felszerelés nélkül, előadásokat rendeztünk a turístaság népszerűsítésére, hazánk szépségeinek megismertetésére, folyóiratot adtunk kí, egyszóval mindent meglettünk, amit az adott körülmények között tennünk lehetett."

A diktatúra évtizedei alatt az EKE emléke csak a még életbenmaradt néhány volt tag emlékezetében és a könyvtárakban sorakozó EKE kiadványokban maradt meg. A háború után a Mátyás házban a "Ion Andreescu" Képzőművészeti Intézet rendezkedett be. A könyvtárakban lévő EKE kiadványokhoz, az "ERDÉLY" számaihoz hozzáférni nem lehetett. Amit a nacionalista rablás a harmincas években elkezdett, azt a kommunista rendszer tetőzte be.

V. az Erdélyi Karpát Egyesület újjászervezése

Az 1989 decemberi események hatására mélyreható változások történtek az ország életében. 1990 első hónapjaiban megindultak az önszervezések, sorra alakultak a különböző egyesületek, szervezetek, társaságok, szövetségek, közöttük a különböző turista egyesületek. Megkezdődik az erdélyi magyar turista mozgalom újjászervezése. Turista egyesületek jönnek létre Kolozsváron, Aradon, Brassóban, Csíkszeredában, Szilágysomlyón, majd később a többi megyékben is. Így felvetődik az Erdélyi Kárpát Egyesület újjászervezésének kérdése is. Ennek alapgondolata Kolozsvárról indul el.

1990. február 14-én, Kolozsváron, az Apáczai Csere János Líceumban, Egri László tanár és Varga Alfonz mérnök javaslatára összeült a természetjátók egyesületének újjászervezését kezdeményező bizottság, amelyben még résztvettek: dr. Tövissi József egyetemi tanár, Kovács Nemere tanár, Wanek Ferenc kutató geológus, Korodi Zoltán főerdész, Inczeffy Géza nyugdíjas, Gyurka László mérnök, Imecs Zoltán tanár, Kapcza Imre jogász, Szigeti Rudolf tanár, Imecs László közgazdász, Vetési László teológiai tanár, Kozán Judit jogász, Köllő Katalin tisztviselő, Géczi Róbert tanár és Hantz Péter diák. Az ülésen két programtervet ismertettek, melyből az egyiket dr. Tövissi József és Wanek Ferenc, a másikat Kovács Imre és Egri László állították össze. Ezután megválasztották az ideiglenes elnökséget, melynek tagjai a következők voltak:

  • Elnök: dr. Tövissi József;
  • Alelnökök: Gyurka László és Varga Alfonz;
  • Titkár: Imecs Zoltán;
  • Jogtanácsos: dr. Kapcza Imre;
  • Pénztáros: Szigeti Rudolf;
  • Pénzügyi ellenőrök: Imecs László, Kozán Judit és Hantz Péter;
  • Vezetőségi póttagok: Köllő Katalin, Vetési László, Egri László és Géczi Róbert.

Elhatározták, hogy az egyesület neve ideiglenesen Kárpát Turista Egyesület (KTE), románul Associatia Turistica Carpati (ATC). Jóváhagyták a KTE alapszabályzat tervezetét.

Az 1990. február 23-án tartott közgyűlésen dr. Tövissi József ismertette az alapszabályzatot, az ideiglenes vezetőség névsorát, az egyesület hivatalos bejegyzésének szükségességét, melynek hatásköre Kolozsvár és Kolozs megye. Itt hangzik el először az a javaslat, hogy fel kell venni a kapcsolatot a többi erdélyi turista egyesülettel és újjá kell szervezni az Erdélyi Kárpát Egyesületet. A KTE fő célkitűzése volt a természetjárás megszervezése és a környezetvédelem. Más célkitűzések voltak: sátortáborok szervezése, útjelzések felújítása, idegenvezetők képzése, források kiépítése, diavetítéssel egybekötött előadások tartása tájainkról és műemlékeinkről. De azonosak voltak a többi erdélyi egyesületek célkitűzései is.

A 90-es év első felében több természetjáró egyesületet bejegyeztek, mint jogi személyiséget, így Kolozsváron, Aradon, Csíkszeredában. A KTE szintén megkapta a Kereskedelmi és Turisztikai Minisztérium 807/1990. április 7-i jóváhagyását, majd benyújtotta kérését a Kolozsvári Bíróságra, amely 1990. április 20-án 268 szám alatt bejegyezte mint jogi személyiséget. A taglétszám ekkor 117 volt. Székház hiányában a vezetőségi gyűléseket különböző intézmények előszobáiban vagy a parkokban tartották, mivel a polgármesteri hivatal csak 13 hónapos ügyintézés után utalt ki egy 9 négyzetméteres ablaknélküli helyiséget az Egyesület számára. E kálváriát Imecs László gazdasági ügyintéző járta végig. A közgyűléseket az "Akarat" (Vointa) klub helységeiben, vagy az Egyetemi Könyvtár egyik termében, végül az Apáczai Csere János Líceumban tartották.

Az 1990. április 27-i gyűlésen megszavazták az egyesület pecsétjét. Varga Alfonz javasolta egy turista közlöny kiadását. Kitartó munkája eredményeként 1991 áprilisában jelenik meg ennek első száma, "GYOPÁR" néven. Szintén e gyűlésen hagyták jövá ifj. Imecs László grafikus tervei alapján az EKE jelvényét, melynek elkészítését az aradi "Ardeleanca" gyárnál rendelték meg 1991 januárjában.

Az 1990. november 2-i vezetőségi gyűlés változást hozott az EKE újraszervezésében: konkrétan felvetődik a kapcsolatfelvétel szükségessége a többi turista szervezettel és az EKE centenáriumának megszervezése.

November 13-i keltezéssel a Kárpát Turista Egyesület elnöksége a következő körlevelet küldte szét minden erdélyi megyéb

Kedves barátaink!

Ezúton hozzuk tudomásukra, hogy f. év február 14-én Kolozsvárt, 65 alapító tag részvételével turista egyesülelet alapítottunk.

Célunk, mint jogutódok, a közel 100 éve (1891. január 11-én) alakult Erdélyi Kárpát Egyesület hagyományainak a folytatása.

Alapszabályunk, valamint a megalakulási jegyzőkönyv és a Turisztikai Minisztérium 1990. április 7-i keltezésű 807 számú engedélye alapján Kolozsvár városi bírósága 1990. április 20-i, 268 számú határozatával egyesületünket jogi személlyé nyilvánította.

Célunk a szervezett amatőr turizmus, a környezet- és műemlékvédelem, ismeretterjesztő előadások rendezése és turisztikai tájékoztatók szerkesztése.

Amennyiben hetyi turista egyesületet alapítottak, vagy szándékukban van alapítani, kérjük a kapcsolatfelvétel jelzéseként mielőbb válaszoljanak az alábbi címre:

Dr. Tövissi József, 3400 Kolozsvár, Pasteur utca 24/36.

ELNÖK Dr. Tövissi József
TITKÁR Imecs Zoltán"

1990 decemberében megkezdik a Centenárium szervezési munkálatait. Határozatot hoznak, hogy az ünnepséget 1991. május 10-12 között szervezik meg Gyergyószárhegyen, a Lázár-kastélyban. 1991. január 16-án újabb körlevelet küldenek szét:

"Első körlevél

AZ ERDÉLYI KÁRPÁT EGYESÜLET CENTENÁRIUMA

Gyergyószárhegy 1991. május 11-13.

Tisztelt ..............................

Értesítünk, hogy f. év május 11-l3 között az Erdélyi Kárpát Egyesület alapításának 100 éves évfordulója alkalmából Gyergyószárhegyen és a Gyilkos-tónál turista találkozót rendezünk. Kezdeményező a kolozsvári KTE. Szervező: a KTE által kiküldött szervezőbizottság.

A találkozó programjából (előzetes) ............

Amennyiben találkozónkon szándékod van résztvenni, kérünk jelezd ezt a mellékelt űrlap kiállításával ........................

Dr. Tövissi József A Szervezőbizottság

A KTE elnöke"

1991. február 22-én Gyergyószentmiklóson találkoztak az erdélyi turista szervezetek vezetői, ahol hét egyesület kimondta az egyesülést. A következő határozatok születtek:

  • újraalakítják az Erdélyi Kárpát Egyesületet, Kolozsvár központtal;
  • minden egyesület elkészíti csatlakozási jegyzőkönyvét a hivatalos bírósági bejegyzéshez;
  • a május 11-12-i Centenáriumi ünnepségen bejelentik az EKE újraalakulását.

1991 márciusában szétküldik a második körlevelet, amelyben kérik a résztvevők pontos névsorát, az előadások címeit.

1991. május 11-12, az EKE Centenáriumának ünnepe. Az ünnep méltóságát emelte annak színhelye is, a gyergyószárhegyi nemrég felújított Lázár kastély, ahol Bethlen Gábor erdélyi fejedelem nevelkedett. Az ünnepélyen több mint háromszázan vettek részt, Kolozsvár 98 személlyel, valamint Arad, Beszterce, Brassó, Csíkszereda, Gyergyószentmiklós, Marosvásárhely, Máramarossziget, Nagybánya, Nagyenyed, Nagyszeben, Segesvár, Sepsiszentgyörgy, Szatmárnémeti, Székelyudvarhely, Székelykeresztúr, Szilágysomlyó, Temesvár, Torda, Zilah küldöttei. Jelen voltak Bukarestből a Román Alpin Klub részéről Nicolae Baticu, Szebenből a Német Turista Egyesület részéről Reinhold Gutt, Magyarországról a Magyar Természetbarát Szövetség részéről Szabó Imre, a Magyar Turista Egyesület részéről Peták István, a Vasutas Természetjárók Szövetsége részéről Szentgyörgyi Tamás.

Dr. Tövissi József megnyitó beszédét ökumenikus istentisztelet követte. Igét hirdettek Bíró Sándor református, Simén Domokos unitárius lelkipásztorok és Simon József római katolikus plébános. A házigazdák részéről Simó Ádám tanár Gyergyószárhegy történetét, Borsos Júlia múzeológus a helység kultúrtörténetét mutatta be. Ezután Ajtay Ferenc az EKE százéves történetét ismertette. Nicolae Baticu a Román Alpin Klub történetéről, küzdelmeiről, Binder Pál az Erdélyi Szász Turista Egyesület életéről beszélt. Majd a következő előadások hangzottak el: Kristó András: Az EKE Csíkszéki osztályáról; dr. Vollsori László: Az EKE Udvarhelyszéki osztályáról; Kisgyörgy Zoltán - Kónya Ádám - Gazda László: Az EKE Háromszéki osztályáról; Bagaméri Béla: Az EKE karszt- és barlangkutató tevékenységéről; Bajusz István: Emlékezés Téglás Gáborra; Dénes István: A homoródalmási Orbán Balázs-barlangrendszer kutatás-történetéből; dr. Molnár Jenő: A természet és a természetjárás Áprily Lajos költészetében. Délután a zsúfolásig megtelt kultúrházban Vofkori László tanár Székelyudvarhely nevezetességeit, Sófalvi István és Venczel Márton, Nagyváradról, a barlangok csodálatos világát mutatták be diapozitívjeiken keresztül.

A vetítéssel egyidőben a különböző egyesületek vezetői félrevonultak az iskola egyik termébe, ahol megbeszélésre került sor az EKE újraalakításáról. Időhiány miatt nem született megegyezés az EKE felépítését illetően. Elhatározták, hogy a vitát Kolozsváron folytatják majd augusztusban.

Este a kastély lovagtermében közös vacsorára került sor, ahol a felköszöntők után a magyarországi társszervezetek adták át meghívásaikat saját rendezvényeikre. Az este tábortűzzel zárult. Másnap, május 12-én, a résztvevők kirándultak a Békás-szorosba és a Gyilkos-töhoz.

Az EKE újjászervezése 1991. augusztus 16-17-én történt a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet épületében. Az újjászervezés érdekében, hogy legyünk az EKE jogutódja a Kolozsvári Bíróság 1929. április 17-i határozata alapján, megalakították a Régi EKE Visszaállításának Kezdeményező Bizottságát, melynek tagjai voltak: a kolozsvári Kárpát Turista Egyesület, az Aradi Turisták Szövetsége részéről Ghiucesa György és Siclovan György, Besztercéről a "Kockás Liliom" Turista Kör részéről Kramer Tamás, Székelyudvarhelyről a "Budvár" Turista Egyesület részéről Kovács Kendi Lehel, Marosvásárhelyről a Kárpát Természetjáró Kör részéről Kerekes Péter Pál és Kerekes Ibolya, Brassóból Nagy Béla és Papp Anna, a Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület részéről Kristó András Zsigmond Enikő és Sólyom László, Nagyváradról Dukrét Géza, Mécler Árpád, Hadnagy Árpád és Szilágyi István, Tordáról Molnár Lajos és File Ferenc. A kolozsváriak részéről a Csatlakozási nyilatkozatot aláírták a következők: Tövissi József, Gyurka László, Farkas Lajos, Imecs László, Szabó Ferenc, Fazakas Fe renc, Vas Géza, Kiss Margit, Hosszú Béla, Varga Alfonz, Zárug István, és Baga méri Béla. A Kezdeményező Bizottság megválasztott vezetősége a következő volt:

  • elnök: Tövissi József - Kolozsvár;
  • alelnökök:
    • Gyurka László - Kolozsvár és
    • Kerekes Péter Pál - Marosvásárhely;
  • titkár: Dukrét Géza - Nagyvárad.

A következő megegyezések születtek:

  • az EKE központja Kolozsvár marad;
  • minden osztály egyenlő és önálló ügyvitellel rendelkezik;
  • az EKÉ-t az Országos Vezető Tanács (OVT) vezeti;
  • a lemagasabb fórum a Közgyűlés, amelyet az osztályok küldöttei allkotnak;
  • a megválasztott vezetőség mandátumát az első közgyűlésig kapta;
  • az EKÉ-nek csak egy bejegyzési száma legyen, mint jogi személyiség, a Kolozsvári Bíróságon. A már jogi személyiséggel rendelkező egyesületek csatlakoznak mint társegyesületek, ugyanolyan jogokkal, mint az osztályok.

Mindezek figyelembevételével, egy jogtanácsos segítségével, újrafogalmazták román nyelven az alapszabályzatot. Sajnos az idő rövidsége, a kapkodás miatt hibák csúsztak be a fogalmazásba, főleg jogi szempontból, amelyek a későbbiek folyamán nézeteltérésekhez vezettek.

Az újjáalakuláshoz szükséges dokumentumok, mint a gyűlés jegyzőkönyve, a turista egyesületek küldötteinek aláírásai, a csatlakozási jegyzőkönyvek és egy kérvény bemutatása után Románia Kereskedelmi és Turisztikai minisztériuma kibocsátotta a működési engedélyt: T.3-2821/1991. szeptember 18 szám alatt. Ennek alapján az Erdélyi Kárpát Egyesületet bejegyezték a Kolozsvári Bíróságon, mint jogi személyiséget, 123/1991. október 4 szám alatt. E tényt az EKF Kezdeményező Bizottsága - közzétette a "GYOPÁR" 1991/5-ös számában, kinyilatkozva a következőket:

"Így megteremtődtek az EKE működésének jogi keretei, mely keret érvényes Erdély egész területére. Ezek után sorra kerülhet az újjászervezés, a vezetőségek újraválasztása, az egyesület dokumentumainak a megtervezése, valamint a természetjáró és ismeretterjesztő tevékenység magasabb szintre való emelése."

III. az EKE az első világháború után (2)

Az EKÉ-nek a királyi Románia hatóságaival fenntartott szívélyes viszonya 1934-ben kezd beárnyékolódni. Az írott szövegekben megtiltják a magyar település- és földtajzi nevek használatát; így Kolozsvár helyett Cluj, Csík helyett Ciuc írandó. A Természetvédelmi bizottság szót emel az EKE útjelzési tevékenységének ügyében: "Sajnálkozással és megütődéssel veszi tudomásul a szín román területen csak a magyar felírású táblák alkalmazását. Szinte kihívásnak lehetne tekinteni egy komoly terület részéről, azonban remélik, hogy a jövőben ez nem fordul elő és a Touring Club-bal egyetértve fognak eljárni úgy az új jelvények elkészítése valamint a turistahelyek elnevezései ügyében."! A Monitorul Oficial 1933. április 11-iki számában megjelent törvény alapján, útjelzések, egyes ösvények, források, stb. elnevezéseit csakis a természeti emlékek tartományi bizottságának engedélye alapján lehet eszközölni. Ez a magyar elnevezések használatának a betiltását jelentette.

A Természetvédelmi bizottság sikeres és törvénybe iktatott intézkedéseit folyamatosan közli az "ERDÉLY". Megtudjuk, hogy "1932 őszén egy részvénytársaság alakult a Detunata-i bazalt ipari értékesítése céljából, már a kezdő munkálatokat el is végezték, midőn a Természetvédő bizottság közbenjárása folytán sikerült az egész vállalkozást meghiúsítani; így a bazalt szükségletet a kibővített alsórákosi kőbányákból fedezik továbbra is." Sikerült védelem alá helyezni a Szkerisoarai jégbarlangot, a Tordai-hasadékot, a Meziádi cseppkőbarlangot és felvetődött a Retyezáti Nemzeti Park létesítésének a gondolata. Az "ERDÉLY" tudósít az Oltárkő megmászásáról, ami jelentős alpinista történeti esemény, ifj. Xántus János a nagyekemezői gáz begyulladásáról ír jól dokumentált cikket, melyből megtudjuk, hogy naponta 14 millió köbméter gáz égett el haszontalanul az erdélyi gázvagyonból. A nagyekemezői félelmetes tűz több évig égett.

A harmincas évek elején elért EKE sikerekhez mindenképpen hozzájárult a királyi Románia magyarsággal szembem jóindulata, amelyre több, II. Károly király által mutatott gesztus utal. Elsőként az említésreméltó, hogy Ofelsége meglátogatta az EKE Kárpát Múzeumát Kolozsváron és a látottakról elismerően nyilatkozott. 1930 nyarán II. Károly, Miklós herceg kíséretében látogatást tett Gyilkostón. Ez alkalommal a helybeli közbirtokosság egy villa-telket ajánlott fel Ofelségének, melyet örömmel el is fogadott. 1932-ben Ofelsége kitüntette dr. Páter Béla nyugalmazott gazdasági akadémiai igazgatót, aki az EKE turista szakosztályának elnöke volt. 1932. aug. 12-én felavatták Egyeskői menedékházat. Az ünnepélyen 1500 környékbeli székely földműves vett részt, továbbá számos turista Brassóból, Kolozsvárról és Gyergyószentmiklósról. A kedvező belpolitikai körülmények között 1934-ben az EKÉ-nek már 19 vidéki osztálya működött és si keresen töltötte be hivatását a Kárpát Múzeum is.

1935 szeptember 8-án került sor az EKE Tordai-hasadék előtt épített új menedékházának a felavatására. Itt jegyezzük meg, hogy az új menedékház 15 hónap alatt épült fel. A munkálatokat az EKE központja részéről dr. Tulogdy János, dr. Balogh Ernő és dr. Roska Márton ellenőrizték. Az EKE Tordai Osztálya részéről Finta Domokos vett részt az ellenőrzésben. A kőművesmunkát Balla Ferenc építési vállalkozó, az ácsmunkát Kereki I. mészkői ácsmester vállalta fel. A menedékház felépítésének történetét ércdobozva téve befalazták, a fal egyik Peterd felé eső szögletébe.

A felavatással egyidőben elnökválasztó díszgyűlést tartott az EKE az új menedékház alsó termében. A gyűlést dr. Gergety Endre, az EKE elnökhelyettese vezette. Beszédéből idézünk:

"Legvégül pedig kötelességemnek tartom itt, a díszközgyűlés előtt hálás szönetet mondani Bors Mihály Sandulesti-i (szindi) nagybirtokos úrnak, azokért az áldozatokért, amelyeket a menedékház felépítése körül kifejtett. Az ő nemes gesztusa, anyagi hozzájárulása tette lehetővé, hogy az eredeti, szerény keretek között kitervelt menedékház helyett, egy, nagy, impozáns épület áll előttünk. Minden dicsérő szónál maradandóbb emléket állított Bors Mihály úr a maga számára: a menedékház az ő nevét viseli és mindig hirdetni fogja az ő nevét, nemeslelkűségét és jóságát, míg e menedékház kövei fennmaradnak... Én hiszem, hogy itt mindig csak tiszta hangok fognak megszólalni, melyek hirdetni fogják az embertársi szeretetet, a kölcsönös megértés, megbecsülés és egymásrautaltság nemes eszméit. "

A díszközgyűlés a lemondott dr. Páter Béla helyébe, egyhangúlag az EKE elnökének Bors Mihályt választotta. Ügyvezető alelnök dr. Gergely Endre maradt.

Bors Mihály nagy tetszéssel fogadott székfoglaló beszéde után megkezdődtek az üdvözlések, majd a túrák és a páratlan népünnepély.

Nyugodtan állíthatjuk, hogy ez az esemény a két világháború közötti időszak leggrandiózusabb EKE rendezvénye volt, amelyen több ezer ember vett részt és ami lényeges a legnagyobb egyetértésben, már ami a román-magyar viszonyt illeti. Valódi testvéries hangulat uralkodott; a helyi közigazgatás román tisztviselői és személyesen dr. Borza Alexandru egyetemi tanár, a Természetvédelmi bizottság elnöke szívélyes szavakkal üdvözölték az EKE vezetőségét, dicsérték az új menedékház szépségét és Bors Mihály nagylelkűségét, akinek anyagi áldozatkészsége lehetővé tette a menedékház felépítését. A válaszbeszédek szintén szívélyesek voltak. Merza Gyula, az egyedüli a jelenlévők közül, aki résztvett az első EKE menedékház felavatásán, a következőket mondta:

"Nem nehéz megállapítani, hogy a társasélet élénkségének a rúgói tulajdonképpen az egyesületekben, illetőleg azok mozgalmaiban és intézményeiben rejlenek.

Ez a megállapítás különösen ilik az EKÉ-re, amely tudvalevőleg, mint s mozgó kultúregyesület, Erdély egyik legelevenebb alakulata. Ugyanis ez az egyesület nemcsak arra törekszik, hogy a közélet küjönböző rétegeit az együttműködés a közös nevezőjére hozza, hanem ezen üdvös cél elérését a turistaság népszerűsítésével meg is könnyíteni igyekszik.

Különben Merza Gyula (1861-1943) elévülhetetlen érdemeket szerzett az Erdélyi Kárpát Egyesületben. 1903 és 1908 között ő volt az "ERDÉLY" főszerkesztője, 1894-től, csaknem élete végéig az EKE főpénztárosa, hosszú ideig a Kárpát Múzeum igazgatója. O írta meg az Erdélyi Kárpát Egyesület történetét megalakulásának 40. évfordulója alkalmából, melyet az "ERDÉLY" 1930-ban közölt. Publicisztikai tevékenysége több mint 300 cikket és tanulmányt ölel fel. Merza Gyula élete, sokoldalú, a közért kifejtett tevékenysége példaértékű.

Érdemes idézni az "ERDÉLY"-ből az avatási eseménnyel kapcsolatban, már csak azért is, hogy érzékelhessük azt a valódi erdélyi testvéries légkört, ami akkor uralkodott a Hasadék előtt, sajnos utoljára. Íme: "Tekintet nélkül a nemzetiségre vagy vallásra, mindenki egyformán jól érezte magát. Hét meghívott környékbeli község helyett 18 községből jelentkeztek falusi emberek. A nyolc-tízezernyi embertömeg legidősebb egyede egy 95 esztendős öregasszony, legfiatalabb egy félesztendős fiúgyermek volt.

A nép szíves vendéglátását Bors Mihály EKE elnök fedezte, ami 20 mázsa kenyérből, 4 mázsa szalonnából, 2 mázsa túróból, 1 mázsa kolbászból, 200 liter pálinkából és végül 5000, azaz ötezer liter borból állott.

Az ebédidő tartama alatt rendkívüli sürgés forgás volt az étket és italt adó sátrak körül, de az EKE lelkes gárdája az ostromot o1y ügyesen és gyorsan bonyolította le, mely minden dícséretet megérdemel.

Szürkülni kezdett már, midőn a hasadék felőli katlanból a közönség hatalmas csoportokban kígyózva kifelé vonult egy felejthetetlen nap emlékével és annak megállapításával, hogy mióta a Tordai-hasadék fennáll, annyi ember sohasem fordulhatott meg egy napon, mint az EKÉ-nek 1935. szeptember 8-ik napján tartott menedékház felavató ünnepén."

Most adjuk át a szót dr. Balogh Ernőnek (1882-1969), az EKE egykori főtitkárának, aki az "ERDÉLY" egyik számában (1941) a következőket írta: "Ez a tüneményes fejlődés olyan példátlanul álló lelkesedés, törhetetlen kitartás, végletekig megfeszített egyéni áldozatkészség mellett volt lehetséges, melyhez csak a ügy fanatikus szeretete adhatott erőt."

1935 után nehéz idők kezdtek járni az EKÉ-re, és egyúttal az erdélyi magyarságra. Idézzük ugyancsak dr. Balogh Ernőt: "A szép megindulásnak azonban sokáig örvendezhetett az Egyesület. Előbb csak a kolozsvári, később a bukaresti lapok is támadni kezdték. A pergőtűzzé fokozódó támadásoknak a vége az lett, hogy Egyesület helyiségeit lepecsételték, s megindultak a főispáni és a polgármesteri hivatalban a mélyen megalázó és kínos jelenetekben bővelkedő tárgyalások. A lapok az Egyesületnek, mint irredenta fészeknek egyenesen a bezárását követelték, sőt ugyanezt és egyesek már a tárgyalásokon is hangoztatták. A város az Egyesületet Mátyás király szülőházából múzeumával együtt kilakoltatta, múzeumai anyagának értékében körülbelül negyedrészét az elmaradt házbér fejében elvette(!), s az akkor alapított román néprajzi múzeumnak ajándékozta. Ott volt az utcán az Egyesület rengeteg anyagával, könyvtárával, megdézsmálva nagy értékű múzeumával. Mindenkitől elhagyatva, sehonnan segítséget, a hatalom részéről még csak semlegességet se remélhetve."

Az Állami Levéltárnál elfekvő EKE irattári anyagából idézünk:

"1935. április 24-én tartott EKE gyűlés 6. pontja szerint, a kolozsvári hatóság minden bírói ítélet és törvényes határozat nélkül, erőszakkal a Mátyás házat (ott volt az EKE iroda könyvtár és múzeum) lezárta és nem engedte többé a házba az EKE tagokat és egyben a szerződést jogtalanul megsemmisítette.

Kolozsvár város vezetősége 1934. július 24-én 18.587 sz. alatt felhívta az EKÉ-t, hogy 2 nap alatt adja át a városnak a Mátyás házat. Az EKE 19.785/1934 sz. alatt fellebbezést nyújtott be. Az ügy a Belügyminisztériumhoz került, majd a Prefektúrához, de eredmény nélkül."

Az 1935-ben történt kilakoltatástól az Egyesületnek négyszer kellett múzeumával, összes ingóságaival a város más-más helyén bérelt helyiségekbe költözködnie. Közben természetesen tovább tartott a küzdelem a különböző hatóságokkal, különösen az állambiztonsági hivatallal. Meglepetésszerűleg jöttek a szédítő adókirovások, 10-15 évre visszamenőleg hatalmas illetékek, ennek fejében vagyoni foglalások és a mindezekkel együttjáró zsarolások.

Már ennyi is elég lett volna az Egyesület erejének felörlődésére. De ezen kívül a haladás kényszerűsége is sarkalt, hogy mindezek ellenére az Egyesület meg tartsa a kívánt színvonalat turista vonatkozásban is két hatalmas versenytársa, a román Touring Club és a Szász Kárpát-Egyesület mellett.

1938-ban arról ad hírt az "ERDÉLY", hogy a brassói V. hadtest parancsnokság leirata szerint Csík vármegyében csak a hadtestparancsnokság által kiállított, névre szóló engedély alapján készíthetnek felvételeket az amatőr fényképészek. Tekintettel arra, hogy a rendelet a fényképezés szempontjából nem jelöl meg semmiféle tilos tárgyat, minden felvételhez engedélyre volt szükség. A rendelet záradéka súlyos büntetést helyezett kilátásba az engedély nélkül dolgozó amatőr fényképészeknek.

E nyilvánvalóan a magyarság ellen hozott diszkriminatív intézkedés mellett, megtiltották az Erdély szó használatát. Ezért 1936-ban és 1937-ben az a "ERDÉLY" - "TRANSZILVÁNIA" cím alatt jelenhetett meg a "Transzilvániai Kárpát-Egyesület" kiadásában(!). Akáresak a Ceausescu diktatúra éveiben, a települések, hegyek, dombok, folyók neveit csak románul lehetett leírni. Ezért a "TRANSZILVÁNIÁ"-ban ilyen címeket olvashatunk: "Felciuci érdekes látnivalók", "Jibou és környéke", "Ciuc a téli sportok hazája", stb. Sarkából erőszakosan kifordított világ!

Az előbbiekben az EKE példáján láthatjuk, hogy a királyi Románia, épp úgy mint később a kommunista Románia, párját ritkító diszkriminatív kisebbség- és emberellenes intézkedésekkel igyekezett tönkre-, sőt nevetségessé tenni minden más nyelven folyó tevékenységet. A módszerek nem számítottak, a minden áron való elnemzetlenítés nacionalista politikája szentesítette az eszközöket: vagyonelkobzás, erőszakos és törvénytelen kilakoltatás, indokolatlanul magas adók kivetése, rágalmazás irredentizmussal, az "ERDÉLY" és a többi kiadványok cenzúrázása, a helységek és más földrajzi elnevezések csak román nyelven való írásának és kiejtésének kötelezése. A történelem megismétli önmagát? (1938, 1988)

Ebben a megalázó és szorongatott helyzetben mit tehetett az EKE? Erősítette a közösségi szellemet, az együvétartozás eszméjét, folyóiratán keresztül lelkesítette a csüggedőket Ady Endre, Áprily Lajos, Reményik Sándor, Dsida Jenő és mások erdélyi témájú gyönyörű verseivel.

Mind az első világháborút megelőző időben, mind a két világháború között, amikor az erdélyi magyarság számban megfogyatkozott, az Erdélyi Kárpát Egyesület összetartó és tudománynépszerűsítő fórum lett. Folyamatosan növekvő tekintélye, közművelődési hatása tagjaitól függött. A legkülönbözőbb beállítottságú közéleti emberek, tudósok, írók, tanárok, kutatók vallották magukat EKE tagnak, illetve váltak az EKE tiszteletbeli tagjaivá mint Balogh Ernő, Brüll Emánuel, Cholnoky Jenő, Csató János, Czárán Gyula, De Gerando Antonia, Déchy Mór, Bors Mihály, Eötvös Loránd, Harmath Lujza, Heppes Miklós, Jókai Mór, Kosutány Ignác, Kővári László, Lóczy Lajos, Márki Sándor, Merza Gyula, Szádeczky Lajos, Szádeczky-Kardoss Gyula, Ruzitska Béla, Sándor József, Szabó T. Attila, Schwarczel Adél, Tavaszy Sándor, Vámszer Géza, Wlassics Gyula. Közülük többen, mint Balogh Ernő, Brüll Emánuel, Cholnoky Jenő, Szádeczky-Kardoss Gyula, Tavaszy Sándor, Vámszer Géza és Tulogdy János felelős szerepet és funkciókat vállaltak az Erdélyi Kárpát Egyesületben.

A két világháború között az EKE szellemét és az "ERDÉLY" tartalmi gazdagítását olyan lelkes emberek biztosították, mint Beke Lajos, Brüll Emánuel, Baczoni Géza, Bányai János, Czirják Károly, Ferenczi Sándor, Györke Márton, Lehman Károly, Logothetti Oreszt, Kelemen Lajos, Mátyás Vilmos, Merza Gyula, Miklós Lajos, Nyárády Erasmus Gyula, Orosz Endre, Orosz Ferenc, Páter Béla, Perzsa Ferenc, Ruzitska Béla, Tompa Kamill, Záray Jenő és ifj. Xántus János.

A kisebbségi sorsba taszított erdélyi magyarság soraiban jelentős volt az EKE nyelvművelő és nyelvvédő tevékenysége, melyben Szabó T. Attila és Brüll Emánuel vállaltak szerepet. Szabó T. Attila (1906-1987) nyelvünk védelme érdekében kiféjtett tevékenysége felbecsülhetetlen. Itt elég, ha esak az Erdélyi Szótörténeti Tárra utalunk, mely minden idők legjelentősebb szakmunkája az erdélyi nyelvekről. Születésének 90. évfordulóján Benkő Samu professzor, az Erdélyi Múzeum Egyesület elnöke a következőket mondta: "Ebben a században a magyar nyelv és kultúra építményéhez senki sem hordott össze annyi téglát, mint Szabó T. Attila."

Nagy ajándéka a sorsnak, hogy mint EKE tag O lehetett az "ERDÉLY" főszerkesztője 1937 és 1939 között. Nyilvánvaló, hogy ilyen minőségben nagy gondot fordított a magyar nyelv tisztaságának a megőrzésére. Az "ERDÉLY" 1938/1-es számában közölte Brüll Emánuel cikkét "A természetjárás magyar nyelve" címen. Különben Brüll Emánuel (1884-1951) az a lelkes EKE-tag alelnöki funkcióban volt - és természetjáró, aki a legtöbbet foglalkozott a nyelvműveléssel; 119 közleménye közül 76 e tárgykörbe tartozik. Mint régi EKE tagoktól tudjuk (Miklós Lajos, Pakó Béla) az EKE közgyűlésein és kirándulásain számtalanszor kiállt a helyes magyar beszéd érdekében. Szabó T. Attila "Nyelv és múlt" c. tanulmánygyűjteményének III. kötetéből idézünk: "Akik ismerték Brüll Emánuelt tudják, hogy szenvedélyesen szerette a természetet. Nemcsak a tanítási szünnapokon, sokszor hétköznap is kiment a természetbe. Tudatosan vallotta, környezetében élőszóval és ezen túl a toll meggyőző erejével is hirdette, hogy az embernek nem szabad kiszakadnia a természetből, a szellemi munkásnak meg éppen szüksége van a szabályos időközökben, ütemesen megismétlődő kikapcsolódásra mind a testi, mind pedig a szellemi rugalmasság megőrzése érdekében. Ezért van az, hogy népszerűsítő cikkeinek jelentős hányada a természetjárásról szól: az egészség, a testi rugalmasság megőrzésének ezt a kellemes eszközét, módját nála senki sem ajánlotta meggyőzóbb erővel ifjúnak és felnőttnek egyaránt... Mint természetjáró sem tudta megtagadni vérbeli nyelvművelő voltát." Emlékét a Kolozsvár melletti Bükk-erdőben egy kilátópont őrzi (Brüll-kilátó).

Az "ERDÉLY" Szabó T. Attila szerkesztése alatt közölte többek között Domokos Pál Péter néprajzi jegyzeteit a Szeret partjáról, ezzel párhuzamosan az Erdélyben gyűjtött húsvéti, karácsonyi és újévi népszokásokat és mondókákat, ami a népi értékek felé való fordulást jelenti. A folyóirat korai tolmácsolója lett dr. Sáska László "Afrikai levelei"-nek, melyeket folytatásokban közölt, ugyanakkor nem hanyagolta el a természetjáróknak szóló földrajzi és geomorfológiai alapismeretek közlését Záray Jenő tollából. Ismerteti Tavaszy Sándor "Erdelyi tetők" c. könyvét, melyből idézünk: "Megtalálja vándorlásai közben a jak változatos szépségeit, a sok vihart átélt erdélyi föld történetét, a földet formáló geológiai koroktól a jellemformáló jelen forró lüktetéséig. A fájdalmat balzsamozó, erőt adó, mítoszt és meséket teremtő új erdélyi irodalom mellett megtalálja a három nemzet lelke mélyén mindig ott élt s most is ott élő lelki békét. Az erdélyi egységet, amelyből - minden más nemzetet megelőzve született a vallási türelem, a vallási viharok idején."

Áprily Lajos Tavaszy Sándornak ajánlott Veletek vándorolgatok c. versét lásd külön lapon.

Érdemes idézni dr. Tavaszy Sándor (1888-1952) elnöki székfoglaló beszédéből (1937), amelyben a roppant nehézségek ellenére az erdélyi román és szász testvéreinkkel együtt látja megvalósíthatónak a jövőt: "Mindenekelőtt arra fogok törekedni, hogy az Egyesület tagjai között a kapcsolatot, a közösségi szellemet szolgáljam. Ebben a széteső világban, amelyben minden téren a bomlasztó erők és a szembeállító indulatok dúlnak, komoly meggyőződésem szerint azokat az erőket, érzéseket és indulatokat kell élesztenem és fokoznom, amelyek embereket igazi testvéri kapcsolatba hoznak egymással... Az Erdélyi Kárpát Egyesület nyújtson alkalmat tagjainak arra, hogy művelődjenek, ízlésük finomodjék, életfelfogásuk tisztuljon, egész egyéniségük nemesebbé és mélyebbé váljék. Ezért minden kirándulást meg kell előznie a tanulásnak, az együttes tanulmányozásnak, hogy mindenki előre tudja, mit kell meglátnia és amit lát, hogyan kell látnia, hogy a természetben alvó erőknek, az ott szunnyadó szépségeknek arcába tudjon tekinteni. Én a turistaságot a honismeret tudományának tekintem. Azt a földet, amelyen élünk akkor szeretjük igazán, ha szemtől-szembe ismerjük is azt. Azt szeretném, ha a hazai román és szász természe járó testvéreink egyesületeivel együtt, karöltve tudnánk dolgozni."

Veres Ildikó 1995-ben megjelent tanulmányában a következőképpen vall: "Tavaszy hosszú, több évtizedes oktatói tevékenysége alatt tanítványait mindig az igényességre, a precizitásra, a formák betartására nevelte... Mint református teológiai tanár 1920-tól 1949-ig működött, az 1944-45-ös tanévtől pedig három évig a kolozsvári magyar egyetemnek filozófia professzora volt. 1949-ben kényszernyugdíjazták."

Egyik legszebb turisztikai témájú könyvünket Tavaszy Sándor írta "Erdelyi tetők (Úti élmények és természeti képek)" címen, melyet az Erdélyi Szépmíves Céh adott ki 1938-ban. Ebben a következőket olvashatjuk: "... gyökértelen minden élet, amely elszakad attól a környezettől, amelybe beleszületett." Kell-e ennél találóbb bíztatás megfogyatkozott magyarságunknak a helybenmaradásra?

Meg kell említeni, hogy volt még ereje az EKÉ-nek felépíteni utolsó menedékházát, Hargitafürdőn az Úz Bencét.

Ilyen körülmények között érte meg az EKE a Bécsi Döntést, melynek értelmében Észak-Erdély Magyarországhoz került. Észak-Erdélyben, annak ellenére, hogy az EKÉ-t visszahelyezték jogaiba, a széthordott és megdézsmált egyesületi vagyont - múzeumot, könyvtárat, térképtárat - már a régi formájában nem lehetett visszaállítani. A II. világháború nehéz éveit az EKE ismételten megsínylette; a kolozsvári központ elszakítása a dél-erdélyi osztályoktól és dél-erdélyi magyarellenes hangulat az ottani tevékenység csaknem teljes felszámolását eredményezték. Dr. Ferenc Sándor tudós tanár, az "ERDÉLY" volt szerkesztője a nyilas terror áldozata lett.

Végkövetkeztetésként levonhatjuk, hogy az EKE az I. világháború után mindjobban az erdélyi magyarság összetartó erejévé vált.