Barangolj Velünk!

Barangolás a vadregényes Páring hegységben

Olvasóink értékelése: 5 / 5

Csillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktív
 

Barangolás a vadregényes Páring hegységben

 

      A Déli-Kárpátokban túrázva azt tapasztalhatjuk, hogy minden hegytömb egyedi, mindegyik különbözik valamiben a többitől, kiemelkedik valamilyen jellegzetességével a többi közül. A Páringról elmondhatjuk, hogy a legvadregényesebb hegysége a Déli-Kárpátoknak, amely egyben az Erdély második legmagasabbra merészkedő hegytömbjét képezi. A túrázók szeme elől szerényen húzódik meg két híres szomszédja között a legimpozánsabb Fogarasi-havasok és a legszebbnek titulált Retyezát között, ötvözve a Fogarasi magasságot a Retyezáti szépséggel. A kelet-nyugat irányban elnyúló, hozzávetőleg 30 kilométer hosszúságú “W” betűhöz hasonlító hegygerinc észak-dél irányban feltűnően aszimmetrikus jelleget mutat. Amíg a főgerinctől déli irányban elnyúló hegyhátak alkotják, addig észak felé nézve vad leszakadásokban és magasból gyöngyszemeknek tetsző gyönyörű kártavakkal teliszórt mély völgykatlanokban akad meg a tekintetünk.

      Rododendron virágzásban reménykedve június közepén indítottuk kétnapos magashegyi túránkat a hegységbe. Az összesen 19 tagot számláló csapattal - melynek tagjai két vasárhelyi szervezetből az Erdély Kárpát-Egyesületből és a Pro Biciclo Urboból kerültek ki - a Transzalpin autóúton közelítettük meg az autentikus alpesi jellegű tájakat rejtegető hegytömböt, a Cărbunele II tetőről rézsútosan érve el a főgerincet, miközben teljes pompájában megcsodálhattuk a hónyelvekkel díszített hegységet.

      Gyalogtúránk útvonala: I. nap: Cărbunele II és I csúcsok – Iezer-csúcs – Mohoru-csúcs – Mohoru-nyereg – Pleșcoaia nyereg – Nagy és Kis Setea-csúcsok - Hasadt-kő-nyereg – Ghereșu nyereg – Ieșul-Pâcleașa gerinc – Pâcleașa nyereg – Gruiu-csúcs – Gruiu-nyereg – Nagy-Páring csúcs - Mândra-tó – Hosszú-tó (sátorhely 2050m)

A meglepetés sorozat még Lotrufő (Obârșia Lotrului) után kezdődött amikor a Transzalpin autóút 1800-2000 méter közötti szakaszán kanyarogva egyrészt az előttünk kibontakozó csodálatos alpesi táj másrészt a hírtelen ívekben kanyargó út miatt alig tudtunk a vadonatúj kisbusz kényelmes ülésein elfoglalt helyeinken maradni.

      Autóutunk célpontjába érve rövid előkészület után 10 óra 30 perckór elindultunk a Cărbunele I-es tető felé eleinte jelzetlen szekérúton, majd arról letérve havas-füves hegyháton folyattuk utunkat a Iezer-nyereg irányába. Kezdetben a hozzávetőleg 30-40 km/h sebességű szél volt az állandó útitársunk, melynek eleinte a gyönyörű táj látványa miatt nem tulajdonítottunk túlzottan nagy jelentőséget.

      A Cărbunele I-es tetőről hátrafele (dél-keleti irányba) tekintve búcsút vettünk a csaknem felhők magasságában kanyargó Transzalpin autóúttól, amely a Kárpátok egyetlen 2000 méter felett vezető műútja.

      Folytatva utunkat (dél-nyugati irányba) a Iezer-nyeregbe ereszkedtünk le, miközben előttünk kirajzolódott túránk első nagyobb megpróbáltatását jelentő hegyháta, a lomha Mohoru-csúcs, amely eléréséhez a nyeregből még 250 méter kitartó mászásra volt szükség.

      A Iézer-tetőt jobbról megkerülve a Iezer-nyeregben becsatlakoztunk a piros sávval jelzett turistaútba és megcsodáltuk a délkeleti lejtők díszeit, a teljes pompában virágzó rododendron-szőnyegeket. Az eddig télies táj pillanatok alatt változott tavaszivá, még a szél is lejjebb hagyott az erejéből tavaszias melegséggel árasztva el a völgyet, de sajnos ez csak mézesmadzag volt.

      Kitartó kapaszkodás után az egyre erősödő szél kíséretében értük el a Mohoru tetőn átvezető gerincút legmagasabb pontját, miközben kitágult előttünk a nyugati látóhatár és a hegység szívében levő impozáns csúcsok is kezdték mutogatni magukat. A kopár tetőről lefele nézve észak-nyugati irányban a Iezer tó tünt elő a mély völgyben.

      A Mohoru tető alatt tartottuk az első, jól kiérdemelt pihenőnket, az egyre erősödő szél elől a földre feküdve próbáltunk némi védelmet találni.

      A pihenő után a Mohoru-nyeregben majd innen a Pleșcoaia-nyeregben folytattuk utunkat mindvégig a piros sávjelzést követve, miközben már-már szinte megszokottá vált útitársunk ereje nemhogy lankadt volna, hanem egyre hevesebben tépkedte nemcsak a ruháinkat, hanem az idegeinket is próbára téve nemcsak testileg, de lelkileg is az amúgy kemény túrázáshoz jól hozzászokott csapatunk tagjait.

      A Pleșcoaia-nyereget hátrahagyva, jobbra fordulva követtük a főgerincet az eddigi délnyugati irányt északnyugatira cserélve. Miután még betekintettünk a Lotru-völgyébe, megindultunk túránk legfárasztóbb emelkedőjén a Nagy-Setea csúcs felé.

      A Nagy-Setea, nevére jól rászolgáló 2365 méter magas havas-sziklás kopár csúcsról a gyöngyszemekként csillogó kártavaival ékesített Câlcescu katlant csodálhattuk meg, de a hosszan tartó nézelődés helyett maradtunk a fényképek által megörökített emlékkel. Mivel a szél éppen egy új sebességrekord felállításán kísérletezett, a fotók elkészítése után máris folytattuk utunkat a Kis-Setea csúcs irányában.

      A Kis-Setearól északra nézve a Lotru és a Kis-Zsil (Jieț) vízválasztó gerincét figyelhettük meg, amely Erdély és Havasalföld közötti egykori ezeréves határt képezte. Előtérben a Nagy-Zănoaga tó ékesítette az elénk táruló panorámát.

      Tovább folytatva utunkat a Hasadt-kő-nyeregbe ereszkedtünk be, majd a Hasadt-kővet balra megkerülve a Ghereșu-nyeregben folytattuk az ereszkedést, így megint észak-nyugati irányba haladva egészen a Nagy-Paring csúcsig követtük a főgerinc által leírt “W” betű harmadik vonalát.

      A Kis-Setearól lefele ereszkedő szakaszon, sziklatömbök által nyújtott többé- kevésbé szélmentes helyen tartottuk a következő jól megérdemelt pihenőnket.

      A Ghereșu-nyereg füves-virágos lejtőjén haladva újra hírtelen tavasziasra váltott a természet, megörvendeztetve minket a magashegyi virágok különös varázsával.

      A kellemes tavaszi hangulatú ereszkedő után a Ieșul-Pâcleașa gerinc meredek füves kaptatóján mászva folytattuk utunkat, miközben az előttünk magasló Nagy-Páring csúcs kihívóan mutogatva magát egyre közelebb csalogatott bennünket.

      A Ieșul csúcs előtti kilátó közelébe érve újra pihenőre kényszerültünk, ezúttal az útjelző kőbabákat használva fedezékül az egyre vadabbul tomboló szél ellen.

      A Ieșul és a Pâcleașa csúcsok közti havas platón összegyűlt a csapat egy csoportkép erejéig.

      Ugyanerről a havas platóról a Gruiu éa a Nagy-Páring csúcsok alpesi látványában gyönyörködhettünk.

      Az egyharmad részen befagyott Vörös és a Hosszú tavat a Pâcleașa és Gruiu csúcsok közötti kilátóról szemléltük meg. Itt a heves szél miatt csak leülve lehetett a sziklapárkányról biztonságban lenézni.

      Miután kiszemeltük a leendő éjszakai szálláshelyünket a Hosszú tó végében, folytattuk utunkat a Gruiu 2345 méter magas, a távolból körívnek látszó csúcsa felé.

      Mielött újra ereszkedésbe kezdtünk a Gruiu-nyereg felé még visszapillantottunk a csúcsról: jobbra a főgerincet, középen a Hasadt-kővet, balra a Lotru és a Kis-Zsil vízválasztó gerincét láthattuk.

      Elérve a Gruiu-nyerget, újra pihenőt tartottunk a Nagy-Páring csúcstömbje alatt, egy esetleges csúcstámadás lehetőségét fontolgatva.

      A csúcsmászó csapat a Nagy-Páring 2519 méter magas csúcsát hozzávetőleg délután 6 óra tájban érte el.

      A csúcsmászás után a Gruiu-nyeregből megkezdtük az ereszkedést a Vörös-katlanba a leendő sátorhely felé, ezúttal a piros-pont jelzést követve a havas sziklás meredek ereszkedőn, ahol a völgy felől fúvó szél sebessége elérte a hozzávetőleg 80-100 km/óra rekordsebességet

      Mivel előzőleg értesültünk a petrozsényi hegyimentő alakulattól, hogy a legmagasabban fekvő Mândra-tavat teljesen, míg az alacsonyabban fekvő Vörös tavat részlegesen jég borítja, kis pihenő és a Mândra-tó megkerülése után folyattuk az ereszkedést, miközben derékig érő sziklatömbökön haladtunk. A változatosság kedvéért az óriási sziklatömbök közötti réseket összefagyott hó töltötte ki, amelynek változó teherbírása miatt túrabottal állandó ellenőrzés előzte meg minden egyes lépesünket.

      A Hosszú-tó végében lévő füves tisztáson 2050 méteres tengerszint fölötti magasságban táboroztunk le, amelyet két óra kemény ereszkedés után este nyolc óra körül értünk el. Sátorállítás, tea és leves főzés következett majd vacsora után nyugovóra tértünk. Reggelre a levegő hőmérséklete 0 °C alá esett, viszont a sátorban kellemes +4 °C volt és a tó vize sem fagyott be.

      Másnap a késő délelőtti táborbontás után csapatunk a Nagy-Páring alatti, magashegyi alaptábori hangulatot sugalló sátorhelyről indult tovább hozzávetőleg 9 óra 30 perckór, eleinte a Roșiile majd a Kis-Zsil völgyén lefele.

      II. nap útvonala: Hosszú-tó – Esztena-katlani-tó – Felfüggesztett menedékház – Kis-Zsil kanyar – Szárazgödör-menedékház.

Kezdetben a Roșiile völgyön haladva balkéz felé (nyugati irányba) a Slivei-gerincet figyelhettük meg

      Az újra tavasziasra forduló havas-széppel sűrűn díszített völgyben folytattuk utunkat lefele az Esztena-katlani-tó irányába.

      Jobb kéz felől (keleti irányban) a Lotru és a Kis-Zsil vízválasztó gerincének hónyelvekkel teletűzdelt fala volt látható.

      Az Esztena-katlan-tóhoz érkezve az abból kifolyó Kis-Zsilen átkelve folytattuk utunkat a patak völgyén a jól látható ösvényen, amely helyenként piros pontjelzéssel is ki van jelölve.

      Egy 1969-ben lezuhant katonai repülőgép több alkatrészét is lehet látni az ösvény mentén. A fotón a repülőgép Wankell tipusú 9 hengeres motorja látható. A 45 évvel ezelőtt szerencsétlenül járt repülőgép alkatrészeit a Dévai hegyi-mentő szolgálat petrozsényi alakulata nemrég találta meg és az ösvény közelében helyezte el, hogy innen egy későbbi időpontban a petrozsényi múzeumba lehessen elszállítani.

      A Kis-Zsil völgyén az erdőhatár közeléből visszatekintve még gyönyörködhettünk a Páring lenyűgöző alpesi látványában.

      Két és fél órai ereszkedés után értük el a Pro-Páring egyesület által karbantartott Felfüggesztett-menedékházat, amely az erdőhatártól nem messze hozzávetőleg 1700 méter tengerszinti magasságban található egy sziklatömb tetején.

      Az egyre duzzadó Kis-Zsilen három jó állapotban levő fahídon vezet keresztül a piros-pont jelzés.

      A 7A jelzésű autóutat a Kis-Zsil kanyartól nem messze délután három óra körül értük el. A kisbuszunk ettől a helytől 5 percnyi távolságra, a Szárazgödör menedékház közelében már várt ránk.

      Túránk Lotrufőn (Obârșia Lotrului) érte el végcélját, ahol meleg leves, szalma-krumpli, flekken és hideg sör volt terítéken. A kisbuszunk vezetője ugyanitt töltötte az éjszakát.

      Összesen 24 kilométert tettünk meg, 1067 méter szintemelkedéssel és 1970 méter ereszkedővel. Barangolásunk során több mint tíz 2200 méternél magasabb csúcsot érintettünk és 12 gyönyörű kártavat láttunk. A gerincen átlag 60-80 km óránkénti szél kíséretében gyönyörködtünk a Páring vadregényes alpesi tájaiban miközben csapatunk 7 tagja a Nagy-Páring 2519 méter magas csúcsot is elérte, amely még +/-250 méter szintet jelent.

      Azt mondják, hogy vannak olyan helyek ahova az életben egyszer el kell jutni. A Páring-hegység nem tartozik ezek közé, ide nem elegendő egyszer eljutni, hanem évente legalább egyszer érdemes felkeresni és bejárni vadregényes tájait. Mivel bőven maradt bejáratlan ösvény és megmászásra váró csúcs mi is úgy határoztunk, hogy ha lehetséges ezután évi rendszerességgel szervezzük meg a Páring hegységi magashegyi túránkat.

     A fotók egy részét Sükösd Sándor, Dácz László (EkeMvh) és Tordai Csaba Zsolt (Pro Biciclo Urbo) készítette, köszönet nekik és minden résztvevőnek a cudar idő elleni kemény kitartásért és különösképpen gratuláció a csúcsmászó csapatnak, a sikeres mászásért.

     Végül de nem utolsó sorban köszönet apósomnak Győrffy Jánosnak, aki petrozsényi születésű lévén, ha nem is tudatosan de ennek a túrának a létrejöttét ihlette.
 

Megjegyzés: a  szimbólummal ellátott képekre kattintva rövid videó felvételek tekinthetőek meg.

 


Fazakas Gy. Róbert (EkeMvh), 2014 július

Powered by Spearhead Software Labs Joomla Facebook Like Button